Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
ELŐSZŐ A munka megírása alkalmával a fősúlyt arra fektettem, hogy nemcsak az orvostanhallgatók és szigorlók, hanem a gyakorlat különféle ágában működő hatósági, tiszti és törvény- széki, valamint magánorvosok is tájékozódást nyerjenek az elmebetegségek aetiologiájáról, általános és specialis tüneteiről, diagnostikájáról, prognosisáról, therapiájáról, megvizsgálásának és véleményezésének módszereiről s általában az elmebajosokkal való elbánásról. Amidőn azonban első sorban a gyakorlati igényeket óhajtom kielégíteni, nem hagyhattam figyelmen kívül a szigorúan tudományos és részben theoriás szempontokat sem, melyek a psychiatria lényeges átalakulásával járt újabb fejlődési szakában felmerültek. Habár főleg saját (immár 30 éves) tapasztalataimra támaszkodtam s ezért megjelent munkáimat teljes mértékben felhasználtam, igyekeztem mindig az általánosabban kiforrott álláspontot kifejezésre juttatni. A szerzőket és irodalmi adatokat csak ott idéztem, ahol elkerülhetetlenül szükséges volt. A külföldi és hazai irodalom egyes termékeit a munka végén betűrendben közlöm. Ugyancsak idecsatoltam a könnyebb tájékozódást célzó betűrendes tárgymutatót és azon ábrákat, amelyek a vezetésem alatt álló elme- és idegkórtani klinikán észlelt és a klinika laborato-
