Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 12. Alkoholos elmezavar. Psychosis alkoholica
370 kodása nehézkessé válik, bizonyos homály nehezedik elméjére, mignem azután — többnyire éjjel — rikító s szertelen hallucinatiók öntudatát hirtelen elhomályosítják s a legzavartabb cselekedeteknek lesznek okozóivá. Az ilyen beteg többnyire ijesztő alakokat, nagy embertömeget, egész csoport állatot, ördögöt lát maga felé közeledni, avagy azt hiszi, hogy feje felett kigyuladt a ház, mire aztán erősen verejtékezve, kiugrik ágyából, torkaszakadtából segítségért kiáltoz. Tájékozódását elvesztve, nekirohan a falnak, ajtónak, ablaknak. Egész testét reszketés lepi meg s teljes erővel lepi meg s teljes erélylyel tör ki rajta a betegség. Járása ataxiássá, ingadozóvá, széles alapúvá válik, bizonytalanul mozog, kapkod, támolyog, behunyt szemmel könnyen felbukik. Nyelve bevont, reszket, pulsusa szapora. A pupillák vagy szükebbek vagy tágabbak, nehezebben reagálnak. A bőr-, in- és izomreflex fokozott. Előfordulnak hyperaesthesiák, de gyakoribb a tompult bőr- és fájdalomérzés. Az érzékszervek körében is mutatkoznak zavarok, a betegek homályosan látnak, szemük előtt táncolnak, majd elmosódnak a tárgyak. Azt hiszik, hogy rájuk dől a ház, a padozat besüpped alattuk, a padlás inog. A látótér szűkült lehet, a szinérzés megváltozott, az egyes színek mellett azok complementjeit is látják. Főszerepet játszsza a fekete, vörös, kék és zöld szin. Fülcsengés, malomkelepelés, kocsizörej, harangozás hallása gyakori. Az Ízlés és szaglás nagy fokban tompult lehet. A betegség egyik kimagasló tünetének, a reszketésnek behatóbb vizsgálata érdekes sajátságokat tüntet fel. A Marey-féle polygraph-fal felvett reszketési görbék, a delirium tremens három stádiumának megfelelőleg háromféle csoportra oszthatók. A betegség tetőfokán legnagyobb fokú a reszketés, de egyszersmind legrendetlenebb is, a különféle irányú izomcsoportok rendetlenül, szabálytalanul húzódnak össze, miáltal a reszkető ujjak s a végtag iránya folyton változik. Ennek megfelelőleg a felvett görbék is szabálytalanok s közbe vegyülnek a végtag akaratlan mozgásainak kifejezéseként egyes nagyobb kitérések ; a görbe csoportok iránya hullámos. A roham alábbhagyásakor a görbék szabályosabbak lesznek, megrövidülnek, de változó nagyságúak. Végre midőn a beteg megnyugszik, a reszketés csökken, a polygraph jelző készüléke apró kitéréseket tesz. Vizsgálataim szerint egy cm-nyi területre 9—10 reszketési görbe esik. A reszketésben nyilvánuló szabálytalanság, szertelenség jellemző a betegek írására nézve is. Némileg hasonlít a paralysis progressivában szenvedőkéhez, csakhogy ezeknél szakadozottabbak s rendetlenebbek az egyes vonások. A másik jellemző sajátság a tömeges hallucinatio. Leginkább fordul elő a látásos (főleg este), azután a hallásos, érintéses, tapintásos (hapticus) és izomérzéses (kinaesthesiás); az ízléses és szaglásos ritkább. Hallucinatióik leggyakrabban foglalkozásuk-, hivatásuknak megfelelők {foglalkozási deliriumok). A kocsis lovait látja, azokat befogni készül, kocsiját tisztogatja, az istállót söpri; a kovács vasat kovácsol, a molnár őröl, a pincemester hordót hengerít, bort csapol. Egyik betegem azt hitte, hogy csomó spárga van kezében s azt folyton gombolyította. Igen gyakoriak s csaknem charakteristicum érvényére emelkedtek az állatlátások. A delirans bogarat, patkányt, egeret, macskát, kutyát, bikát,
