Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
G) Elmekórformák - 9. Bénulásos elmezavar. Terjedő hűdéses butaság. Dementia paralytica (paralysis progressiva)
325 olykor az egyik homlokfél állandóan össze van ráncolva (mérsékelt izomösszeiuizódás). A hang árnyalata gyorsan megváltozhat, egyszerre fátyolozottá, érdessé, recsegővé lesz, de rövid idő múlva ismét visszanyeri előbbi csengését. A térdreflex az egyik oldalon vagy mindkettőn fokozott avagy csökkent. Jelentékenyebb motoros zavarok a betegség kezdetén ritkán mutatkoznak. Vannak azonban esetek, hol a motoros tünetek jóval megelőzik a psychéseket s a beteg sokáig teljes belátással bir bajába s érzi a folyton növekedő tehetetlenséget, amelybe betegsége sodorja. Néha már korán jelentkezhetnek a később is fontos szerepet játszó ú. n. paralysises rohamok, amelyeket fejnyomás, kábultság, bágyadtság, gondolkodásbeli tompaság, bizonytalan testmozgás szokott bevezetni. Ezek nyilvánulhatnak egyszerű szédülés alakjában, amidőn a betegek úgy érzik, mintha a körülöttük levő tárgyak, személyek forognának, minden pillanatban össze akarnának esni, végtagjaik remegnek s a szolgálatot felmondani látszanak, gyomruk émelyeg, arcuk eisápad, pupilláik erősen kitágulnak, homlokuk verejtékkel fedett, szívverésük gyors. Lepihenve, elég gyorsan magukhoz térnek, de még néhány napon át gyengébbeknek, kábultaknak érzik magukat, nyelvük reszket, egyes szavakat nehezebben ejtenek ki. Súlyosabb tünetet képviselnek az epilepti- formis rohamok, amelyek alatt a betegek öntudatukat vesztve, összeesnek s aztán többnyire a corticalis epilepsia typusa (az agykéregbeli motoros zóna elrendeződése és egymásutánja) szerint eleinte az egyik, azután a másik testfél izmaiban mutatkoznak fokozatosan kifejlődő klonusos és tónusos rángások, mialatt a betegek fogukat csikorgatják, arcuk eltorzul, szemtekéik gyorsabb lengéseket végeznek (nystagmus), majd felfelé és össze, majd az egyik oldal felé térnek, fejük jobbra vagy balra csavarodik. A roham néhány percig szokott tartani, de néha rövidebb- hosszabb szünetek után ismétlődik, sőt rövid egymásutánban nagyobb számban is felhalmozódhat (status epileptiformis) s a beteg halálához vezethet. A paralysises rohamok egy harmadik alakja az, amely az apoplexiás insultust utánozza s éppen ezért apoplectiformis rohamnak szokás nevezni. A beteg itt is hirtelen összeesik, öntudata elhomályosodik, légzése nehézkessé, felületessé, hörgővé, végtagjai bénultakká válnak s ha magához tér, egy ideig féloldali teljes bénulás vagy paresis marad vissza, amely azonban — ellentétben az agyvérzés következményeivel — néhány óra vagy egy-két nap múlva visszafejlődik. A paralysises rohamok alatt a hőmérsék többnyire emelkedik s 40° C-t is elérhet, a betegek ürülékeiket maguk alá bocsátják, vizeletükben fehérnye mutatható ki. Utánok zavartság, elmegyengeség, nehézkes, dadogó beszéd vagy aphasia amnestica, paraphasia, hemianopsia, hemianaesthesia, retentio urinae szokott kifejlődni, de rendesen mulékony jelleggel. Az azonban gyakran tapasztalható, hogy egy-egy ilyen insultus után a szellemi képességek nagyobb hanyatlása következik be. Néha pedig a betegség korai szakában
