Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
F) Az elmebetegek megvizsgálása
196 Subjectives zavarok. Fejnyomás, kábultság, szédülés, elsötétülés, gyengeség, fáradtság, félelem, szorongás, aggódás, borzongás, hőség, felfujódás, szív- és gyomornyomás, a szív, gyomor, belek lebegésének stb. érzése. A beszéd vizsgázása. 1. A szavak, hangok kiejtésének alaki rendellenességei (tagolásos, articülatiós zavarok, dysarthriák). Az ajak, nyelv, szájpad, garat és hangszalagok izmainak rendellenes beidegzéséből, bénulásából, görcsös állapotából eredő tünetek. A vizsgált egyén mondja el az abcét, ejtsen ki egyes szótagokat, szavakat. A magánhangzók közül az o, ó, ö, ö, u, ú, ii, ű, kiejtésénél az ajkizmok, az a, á, e, é, i, z-nél a nyelv izomzata szerepel. A mássalhangzók: a) az ajkizomzat befolyása alatt (I-ső articülatiós hely): b, p (explosiós, a levegőnek kipattantása által keletkező), j, v (súrlódásos), m (resonáló hang); b) a nyelv izomzatának működése mellett (11-ik articülatiós hely) : d, t (explosiós), /, s (súrlódásos), r (rezgő), n (resonáló), c) a szájpad (torok) izomzatának befolyása alatt: g, k (explosiós), h, j (súrlódásos^), n (resonáló). Rhinolalia aperta: az inyvitorla bénulásos állapota következtében orrhang. Rhinolalia clausa: az orr és orrjáratok eldugulása következtében dünnyögő hang. Hebegés (dysarthria literalis: egyes magán- vagy mássalhangzók kiejtésének nehézkessége, hiányossága). Dadogás (aphtongia: a beszéd kezdetén s közben az izmok clonusos és tónusos összehúzódása). Bradylalia: lassú beszéd. Mogilalia: a hangképzés nehézkessége vagy hiánya. Scandáló beszéd: a szavaknak szótagokként való kimondása. Haesitáló: megakadó beszéd. Paralalia: hamis hangképzés. Selypítés : Sigmatismus. Gammacismus: a g és k hiányos kiejtése. Lambdacismus: az / hiányos kiejtése. Hadaró, remegő, csengés nélküli gutturalis beszéd. Aphonia : hangtalanság. Mutismus: némaság. Anarthria vagy alalia : a szóhangzók kiejtésére való képtelenség. 2. Aphasia. Helyesebben dysphasia: beszédbeli rendellenesség a szó és hangképzéshez szükséges izmok zavartalan innervatiója mellett. (L. a 157. lapot.) A) A megértés vizsgálása. A beteg felszólításra végezzen különféle mozgásokat s egyéb jelekkel bizonyítsa be, hogy megértette a hozzá intézett kérdéseket. így pl. fogja meg a fülét, orrát, ráncolja össze a homlokát, írjon, gyújtsa meg a gyertyát, tegye fel a kalapját, menjen az ajtóhoz, mutassa meg az óráját, az előtte levő könyvből keressen ki bizonyos képeket, alakokat, mutassa meg a szobában levő s megnevezett tárgyakat, Ízlelje meg, melyik a só, cukor, határozza meg, melyik tárgy meleg vagy hideg, huzza alá a könyvben a megnevezett fogalmakat, személyeket, főneveket, tárgyakat, keresse ki a különféle szinü pamutokat stb. B) A beszélőképesség vizsgálása. a) Spontán (szabad) beszélés. A feltett kérdésekre, melyek különféle irányra, személyekre, tárgyakra, eseményekre, térre, időre terjeszkedjenek ki, adjon a vizsgált feleleteket, pl. sorolja el a hónapokat, mondja el életének eseményeit, nevezze meg az elébe tartott tárgyakat. Az érzéki benyomások által és értelmi utón szerzett képzetek felsorolása. b) Kötött beszélés (utánmondás). A beteg mondja ki az előtte kiejtett betűket, szavakat, mondatokat. C) Olvasás és számolás nyomtatott és írott szövegből hangosan és az ujjnak a szövegben levő betűkre, szavakra, alakokra való rámutatásával. Pl mutassa meg vagy huzza alá ceruzával a nagy és kis betűket sorrendben vagy anélkül, a könyvben levő és a vizsgáló által hangosan kimondott szavakat. D) Írás spontán, tetszés szerint és diktálás után : betűk, szótagok, szavak, mondatok, számok, számsorok. A felirt betűk, szótagok, szavak, számok, felrajzolt különféle alakok lemásolása. E) Zenei hangok, dallamok reproducálása. Az aphasia totalis esetében a motoros és sensoros zavarok sajátságai egyesülnek s a beteg sem nem érti meg, sem nem tudja kimondani a hallott szavakat.
