Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 10. Trophiás zavarok
103 egyformán fejlett koponyával, mig másokon a torony alakú (elölről és hátulról mintegy összenyomott), a nyerges forma (amidőn a koponyatető a koronavarrat táján besüppedt) fordul elő gyakrabban. A koponya a 7-ik életévig gyorsan növekedik s azontúl a serdülés időszakáig szünetel, amidőn aztán a 20-as évekig ismét nagyobbodik. A koponya fejlődésére és alakjára nagy befolyást gyakorolnak a méhéletben, a szülés alatt és után, valamint a gyermekkor első éveiben elszenvedett fejsértések, továbbá az angolkór (rhachitis), az agy kamaráinak az ependymitisekkel kapcsolatos savó felhalmozódása által feltételezett tágulása s ily módon az agy nagyobb terjedelme a varratoknak s magoknak a koponyacsontoknak elszélesedését eredményezi (felfelé széttérő, hydrokephaliás koponya). A rhachitis miatt a koponyacsontok megvastagodhatnak, a varratok egyenlőtlenül, dudorzatosan csontosodnak, amidőn a nyak- szirttáj lépcsőzetes lehet. Ilyen befolyások alatt keletkezhetnek a koponyán asymmetriák, a homlokdombok, a falcsontbeli dudorok erősebben kiemelkedhetnek, az egyik homlokfél jobban előretolul s ennek megfelelőleg a nyakszirtcsont ellenoldali fele is. Különben a koponyacsontok alakulására befolyást gyakorol a reájok tapadó izmok fejlettsége és működésbeli tevékenysége is. Meynert Virchow-val egyezően az egyes varratoknak korai összenövéséből eredő koponyaformákat a következőkben ismerteti. A homlokvarratnak már nagyon is korán kifejlődő fsynostosisa a trigonokephaliát eredményezi, amidőn a szűk arányok mellett az agy nem fejlődhet ki s a gyermek életképtelen lesz. A korona-varrat féloldali elcsontosodásából a plagiokephalia származik, a hol az egyik oldalon a homlok-falcsont táj ellapul és méreteiben megkisebbedik s ezzel szemben az ellenkező oldal erősebben kidomborodik. A koronavarrat közepének korai synostosisa a platy kép haliát eredményezi, ahol a koponyatető ellapul, s homlok lejtős lesz, az agy növekedése hátrafelé történvén, a nyakszirttáj gömbszerüen kiszélesedik. Ha a korona varrat mindkét oldali része elcsontosodik, amidőn a koponya hosszaságában és szélességében összenyomatik s az agy magassága irányában igyekszik kitérni, amit a nagy kutacs elősegít: az oxykephalia keletkezik. Ez esetben a homloköböl fejletlen, a szemüregek rövidek, a szemtekék kidülledtek, az orrgyök kiszélesedik, a halántéktáj erősebben kidomborodik, a nyakszirttáj lépcsőzetesen kiemelkedik. Ilyen esetben a koponya torony- vagy cukorsüvegalakú. A koronavarrat oldali, valamint a nyilvarratnak a nagy kutacs megett levő részei korai összenövéséből a sphenokephalia ered. Ezen esetben a compensatorius nagyobbodás a nagy kutacs felé és pedig a magasság irányában történik. A koponya a falcsont felé haránt irányban szűkült, mert az elzáródott nyilvarrat a szélesség irányában való terjeszkedést nem engedi meg. Az ékalaku koponya tehát keskeny, magas és hosszú. Ez esetben az orbita is hosszabb s a szemteke mélyen ülő. A nyilvarratnak egész hosszában való korai elzáródása a dolichokephaliát eredményezi, amelynél a koponyának a falcsont irányában való növekedése, kidombo- rodása meg van akadályozva, minek következtében compensatoriusan hosszirányban nyúlik meg, a szemüregek hosszúak, a szemtekék mélyen ülők lesznek. Ha a koponyát a tetejére állítjuk, csónakot mutat. A minden méretében megkisebbedett koponyának két alakját különböztetik meg a mikrokephaliát és nanokephaliát. az előbbi már nagyon is szembeötlő kicsinysége 11*
