Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
A) Bevezetés
4 zörejekre nem reagált, még fülét sem mozgatta. Ez esetben Műnk kéregsüketségröt szól. A kísérletekhez rendesen bizonyos szavak megértésére és cselekvések végzésére betanított kutyákat használt. Az előbb említett búvárok nyomán számosán (Ferner, Goltz, Luciani, Tambu- rini, Albertoni, Soltmann, Nothnagel, Carville, Duret stb.) végeztek változó eredménynyel kísérleteket, amelyek nem egészen összhangzó jellege a localisatiós tan elleneseit teremtette meg. Különösen Goltz szállt síkra állatokon végzett kísérleteiből származott eredményei alapján, amelyek megtrepanált koponyáján át többnyire vízsugárral távolította el az agykéreg egyes területeit. Az egyik kutyának teljes baloldali féltekéjét sikerült eltávolítania s az az operatio után még IV2 évig élt, élénken mozgott, járt-kelt, csakhogy a jobboldali végtagok kissé ügyetlenebbek voltak s mindig inkább a baloldali testfelének izmait vette igénybe. Az érintési, fájdalom- és hőérzés, a hallás, látás csökkent, a szellemi mivelet tompult. Goltz azon nézetét fejezte ki, hogy az agy mindkét fele a test összes izomzatával összefüggésben van és így az egyes kéregbeli területek megsértésére bekövetkezhető bénulásos tüneteket a subcorticalis területeken, a dúcokban (corpus striatum, thalamus) levő középpontok műkör désének mulékony zavarából vagy felfüggesztéséből származtatta. Az automatos mozgás (pl. járás) centrumául a kis agyat és környékét jelölte meg. Habár egyes búvárok vizsgálati eredményei nem egyeznek is meg teljesen a Fritsch, Hitzig, Munk, Ferner által észleltekkel, de különben is az ilynemű kísérleteknél figyelemmel kell lennünk a médiumra (az állatra, Flourens pl. galambokon végezte tanulmányait), az alkalmazott módszerekre, eszközökre, a közrejátszó számos, a kísérlet eredményét zavarható tényezőre, továbbá azon körülményre, hogy az állatokon észlelt jelenségek nem mindig vihetők át teljes értékükben az emberre; habár a finomabb szövettani viszonyok — mint ezt Golgi kimutatta — nem nyújtanak is támpontot az agykérgi körülirt functiós területek megállapithatására; ha számolunk továbbá azon körülménynyel, hogy egyes kérgi területek megsértése után mások, vagy az ellenoldali félteke helyettesítő compensatiója a működésbeli zavart kiegyenlíthetik: az eddig rendelkezésünkre álló kísérleti adatok, továbbá az emberen nyert klinikai és kórbonctani tapasztalatok (Brown Séquard, Charcot, Hughlings Jackson, Nothnagel, Exner, Gowers stb.) nagyobb száma mégis alkalmas az agy- localisatio tanát érvényre juttatni. Ennek alaptétele — mint Golgi jellemzően kiemeli: az agykéregben vannak olyan körülirt területek (psychomotoros zónák), melyek az akarat ingerületét — a megfelelő agykérgi részletet az izomelemekkel összekötő idegrostok utján — a bizonyos mozgások kivitelére meghatározott izomcsoportokhoz helyezik át, továbbá olyanok (psycho-sensitives zónák), amelyekben az érzékszervektől jövő ingerek, benyomások öntudatosakká válnak, mint érzésképek rögzíttetnek s kiváltják a szellemi élet különféle nyilvánulását. Egyes szakemberek {Franck és Pitres, Unverricht, lleidenhein, Bechterew stb.) kísérleteiből az is kitűnik, hogy habár az egyes agykéregbeli motoros középpontok hatása túlnyomó részben az ellenkező oldali izmokra terjed, de oly területeken, ahol a két testfél együttes működése szorosan összekapcsolódik (arc, nyelv, szem, alsó végtagok, törzs), a féltekékről származó bilateralis innerválás lehetséges. A kísérletes és a klinikai megfigyelésekkel kapcsolatos kórbonctani vizsgálatok eredménye értelmében a Rolando-féle középponti árok előtt és mögött levő elülső és hátsó középponti tekervény (gyrus centralis anterior és posterior), a lobulus paracentralis, továbbá részben a homlok- és falkarély szomszédos részei, valamint a homlokkarély alsó tekervényének hátsó része a mozgató mező (motoros zóna). Ennek felső harmada az alsó végtag, középső harmada a felső végtag izmaival van összeköttetésben, mig az alsó harmad (az oro-lingualis középpont) a facialis és hypoglossus területe (az arc, ajk, nyelv izmai) és a larynx izmaié. Az elülső közép
