Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 5. Az associatio zavarai
124 kénytelen volt távozni. Egy másik meg az első emeletnél magasabbra nem tudott menni, mert az emeletek számával növekedett fokozatosan izgatottsága és félelme. A Freud-féle psychoanalysisből kiinduló felfogás szerint a kényszerképzetek a régebben keletkezett, erősebb érzelmi mozgalom által kisért s különféle oknál fogva elnyomni kívánt s így az öntudat küszöbe alá sülyesztett gondolatok, vágyak nyomai, amelyek átalakult formában és tartalomban tolakodnak újra és újra öntudatba. ß) Téves eszmék. Az észrevevés útján szerzett emlékképeket sajátságuk szerint boncoló, összekapcsoló, szétválasztó, hely- és térbelileg csoportosító itélőkövetkez- tető mívelet vezet a saját testi és szellemi egyéniségnek, a külvilágnak, valamint a kettő egymáshoz való viszonyának megismeréséhez, valamint általában az egyéni nézet kialakulásához. Minél több éles benyomás által kisért, önálló tapasztalaton nyugvó emlékkép irányítja és minél kevésbbé befolyásolja a társadalmi milieu közfelfogása, a környezet sug- gestiós hatása minden ellenőrző kritika nélkül a gondolkodást, az associates kapcsolódást s minél kevésbbé módosítja a nyert képzetek alakját és viszonyát a képzelet önkényes tevékenysége és a hangulatbeli ingadozás s minél magasabb fokon áll a kritikát gyakorolni tudó értelem: annál reálisabb s a valót jobban megközelítő alakban szűrődik le az önálló egyéni nézet. Ellenkező esetben pedig annál könnyebben keletkezhet a tévedés, az elfogultság, az előítélet, a balhiedelem, az önállóság hiánya. A szellemi korlátoltság ez utóbbiakra disponál. Vannak ugyan bizonyos idők folyamán hosszas mérlegelés, az érvek és ellenérvek harcából kialakuló nézetek, amelyekhez az egyén makacsul ragaszkodik s ezen felfogása értelmében itél meg bizonyos jelenségeket, de általában véve a normalis viszonyok között levő épelméjű egyénben mégis megvan az a képesség, hogy tévedéseit, ha azok a körülményekkel és viszonyokkal, a physika törvényeivel, a valószínűséggel összhangzásban nem állnak, corrigálhassa. Pathologiás körülmények között, az elmebetegség bizonyos eseteiben ez azonban nem lehetséges. Az ilyen nem _corrigálódó pathologiás tévedéseket téves eszméknek n evezzük. Az elmebajos a meghamisított érzékelés, a hangulatbeli elváltozások által kiváltott s a tényeknek, a valóságnak meg nem felelő bizonyos benyomásokat minden kritika nélkül helyeseknek elfogad és azok, avagy más úton keletkező fellazult, fonák társítási míveletek alapján saját személyére vagy a külvilágra, esetleg mindkettőre vonatkozó nézete, tudata módosul, tévessé válik. A téves eszmék kifejlődésével együtt szokott járni a rendellenesen fokozott megfigyelőképesség, az észrevett tüneményeknek egyoldalú felfogása, helyes kritika nélkül való értékesítése és az önszemélyiségnek túlzott módon való előtérbe tolása. A beteg u. i. minden körülötte lefolyó
