Moravcsik Ernő Emil dr.: Elmekór- és gyógytan (Budapest, 1914)
C) Az elmebetegség általános tünetei (Symptomatologia) - 5. Az associatio zavarai
122 azoknak folytonos rakosgatása, rendezgetése. Vannak egyének, akik kénytelenek egész nap a szoba bútorait, az asztalon levő könyveket, csecsebecséket ide-odarakosgatni. Egy hysteriás nő, valahányszor fogpiszkálót látott, nyomban felkelt az asztaltól és kifutott. Másik pedig a karikák megpillantására lett rosszul. Ilyen kényszercselekedetek egy részének célja a már megkezdett vagy véghezvitt mozgásnak, tettnek javítása, módosítása vagy kiegészítése. Ennek hatása alatt egyesek minden mozzanatukat megfigyelik, semmivel sincsenek megelégedve. Ha valahová elindulnak, nyomban visszatérnek, mert azt hiszik, hogy más lábbal kellett volna kilépniük s a jobb és bal alsó végtag többszörös céltalan váltakozó mozgatása után haladhatnak tovább Ugyanígy ismételgetik a jobbra és balra fordulást. Máskor botorkálva, a lábak idétlen emelgetésével lépegetnek azon kényszergondolat befolyása alatt, hogy valamiben megbotolhatnak. Időnkint hirtelen megállnak s mintegy legyökerezve maradnak percekig, félve a kocsik, a villamosok elgázolásától. Orvosi tanácsomra jelentkezett neurastheniás férfi előadta, hogy az utcán gyakran meg kell állnia és szétvetni lábait, mert az jut eszébe, hogy alsó- és felsőruhája megoldódott s leesik róla. A kényszercselekedetek néha védekezést vagy megnyugvást céloznak. Érdekes Löwenfeld két esete. Az egyikben a fiatal ember nyolc év óta mindennap kiment a vasúti indulóházhoz s ott a kerítést jobb lábával háromszor, a ballal pedig négyszer megérintette, mert csak ezen esetben menekülhetett meg a halál gondolatától. Másik egyén pedig mindaddig nem tudott megszabadulni az utcán hirtelen keletkezett félelmétől, amig a zsebében volt összes tárgyakat szét nem dobálta. Ismertem intelligens neurastheniás embert, akinek rendesen éjjel jelentkezett szorongó érzése csak akkor szűnt meg, ha az egész Városl'getet végigfutotta. Egy jogszigorlót pedig napokon át gyötört azon gondolat, hogy különben jól sikerült doctorátusi értekezését még a bírálat előtt vegye vissza és égesse el. S.-né betegem a .tyütyürütyütyű“ szót ismételte egyre gyorsabb s végre alig érthető tempóban, mert — állítása szerint — csak ez esetben szabadulhat meg a nagy veszélytől. A kényszerképzetek erőszakos, veszélyes cselekedetek elkövetésére is sarkalhatnak. Emlékszem egy hivatalnokra, akinek valahányszor brilliáns meltüjére nézett valaki, az a gondolata támadt, hogy azt lopott tárgynak tekinti. Emiatt egyszer az utcán vele szembejövőt insultálta. Egyeseket azon kényszergondolat gyötör, hogy ugorjának le a hídról a folyóba, vagy hogy a mellettük haladót lökjék oda, szúrják le, öljék meg. Degenerált neurastheniás fiatalember azt adta elő, hogy az utcán, a társaságban elébe kerülők láttára azon gondolata támad, hogy össze kell velők vesznie, meg|kell őket ütnie. Otthon szüleivel, testvéreivel kénytelen volt minden ok nélkül veszekedni. A vér látása felizgatja s kényszert érez vért ontani. Egy alkalommal saját kezét átszurta. Észleltem továbbá hysteriás nőt, aki a kávéházban a vele szemben ülők felé dobta a csészét minden külső ok nélkül, továbbá egy epilepsiás iparost, aki a vele legjobb viszonyban élő családja öt tagját fejszével kivégezte. Éjjeleken át küzdött ezen végzetes cselekedetre sarkaló kényszergondolata ellen, de végre ereje megtört. A cselekedet elkövetése után a kinzó közérzeti zavarok, szorongó érzések megszűntek s különös megnyugvás lepte meg. Magnan több ide
