Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 1. Szervezeti, testi okok - e) A szervezeti élet egyes physiologicus folyamataihoz társuló elváltozások
78 hogy, mint Fürstner kiemeli, egy ideig könnyen összetéveszthető a heveny hallucinatoricus zavarodottsággal s csak a hosszabb észlelés deríti ki a mániás alapvonást. A betegség bár egyes esetekben több hónapig is eltarthat, sokszor igen gyorsan, 6 hét alatt is gyógyulásba mehet át s ugyanez áll a puerperium alatt fejlődő heveny zavarodottságra nézve is. A hosszabb ideig tartó mania a nagyobb agykimerülés jeleként egy a butaságra emlékeztető stuporosus szak közbeékelődésével megy át gyógyulásba. Általában a puerperalis mania és heveny zavarodottság prognosisa az esetek nagyobb számában jó s elég gyakran minden intézeti kezelés nélkül házi ápolás alatt folyik le. A puerperalis melancholia időtartama már hosszabb s a bántalomhoz gyakran társulnak stuporosus, katatoniás tünetek. Kraepelin még kiemeli, hogy egyes esetekben a puerperiumból indul ki a periodicus elmezavar és a paralysis progressiva. Kramer azon nézethez csatlakozik, hogy a gyermekágyi elmebántalmak keletkezésénél a puerperalis infectio játsza a főszerepet, mely vagy a meglevő dispositio mellett képezi az elmezavar okát, vagy egyedül idézi ezt elő. Kiemeli eseteiben, hogy a nemzőszervek elváltozása vagy a nagy hőemelkedés a fertőzés jelenlétére mutatott. Betegei többnyire még lázas állapotban kerültek észlelése alá. Az elmezavar csaknem mindig nagyobb motoricus nyugtalansággal társult heveny hallucinatoricus zavarodottság képét tárta elő, nemsokára aztán melancholiás és mániás állapot következett be. Meglehetős rövid idő múlva fejlődtek vissza a tünetek. Kramer ezen elmebántalmakat toxicus természetiteknek tekinti, melyeknél valószínűleg a ptomainok felszívódása okozza a bajt. A szoptatás időszakában a szervezetet gyengítő momentumok gyakorolják az idegrendszerre káros hatásukat. A gyermekágyi betegségek, a szoptatással járó izgalmak, anyagvesztés, éjjelezés, csekély nyugalom által feltételezett hiányosabb táplálkozási viszonyok, vérszegénység, kimerülés a különben is disponált egyéneknél az elmezavar kifejlődését elősegítheti, mely a szülés után néhány (3—5) hó múlva szokott kitörni. Itt is leginkább a mania és heveny- zavarodottság kórképe szerepel, egyes esetekben a mélán-
