Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

Bevezetés - Történeti áttekintés

7

menekülni. Ez azonban nem sikerült neki, mert Palamedes kifogott rajta, a ki — midőn Odysseus szántott — Telema- chost (Odysseus fiát) az eke elé tette s Odysseus ennek kikerülésével elárulta ép eszét. (Homeros Iliása. Dr. Csengén János.)

Ámbár látjuk, bogy már az ó-korban egyes kiváló elmék az elmebetegség lényegére, egyes tüneteire nézve az akkori viszonyoknak eléggé megfelelő véleményt alkottak maguknak, mert hiszen már Hippokrates — a ki Krisztus előtt 460 körül élt -— a szellemi működések helyéül az agyat jelölte meg s a «phrenitis» néven összefoglalt elmezavarok tüneteiről, lefolyásáról és gyógyításáról is szól, természetesen az általa inaugurált. humoralpathologiai alapelvből indulva ki, — Gálén a szintén agybetegségnek tekintett elme- bántalomnak szervi elváltozásból másodlagos úton eredő természetét hangsúlyozza s az elmebajt a lázas deliriumtól külön választja, — Coelius Aurelianus pedig az elmebetegségek keletkezésénél a szervi és psychicus okokat szerepelteti s kiemeli, hogy a szellemi tünetek praevaleáló jellege daczára is az agyat kell gyógyítani: az elmebetegségek tana mégis évszázadokon keresztül a babonás hit, az előitélet, a mysticismus homályos légkörében tengette életét. Az elmebetegeket a gonosz szellemek által megszállott, elvadult lelkű embereknek tekintették, büntették, sanyargatták, piszkos odúkba helyezték, lelánczolták, szennyben hevertették, exorcismussal, babonás fogásokkal, ráolvasással igyekeztek gyógyítani, avagy mint javítliatlan, erkölcstelen egyéneket, fogságra, halálra Ítélték. A boszorkányperek nem egy áldozatát képezték a szegény elmebetegek. A 16-ik század kiválóbb alakjai (Wier, Portában, Zacchias, Frenelius, Paracelsus) sem tudtak gátat vetni e téves felfogásnak s az 1573-ban létesült angol törvény megengedte, hogy a téveszmék következtében magukat állatoknak képzelt s az erdőkben bolyongó elmebetegeket mint «vad embereket» üldözzék, vadászatokat rendezzenek ellenük.

Az orvosok az elmebetegség egyes tüneteinek és pedig a téveszmék lényegének tökéletlen ismeretéből és hibás felfogásából kiindulva, olykor nagyon is naiv, avagy drastikus eljárások által igyekeztek gyógy eredményt elérni. Krafft-