Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 11. Hüdéses elmezavar (terjedő hűdéses butaság, paralysis progressiva, dementia paralytica progressiva)

409

sejtelemekkel való megtelését, a neuroglia túlburjánzását derítette ki. A dúczsejtek és az idegrostok változatlanok voltak.

Ama vizsgálati adatok, hogy a homlok- és központi tekervényekben nyilvánul legelőször s legnagyobb mértékben az idegelemek sorvadása, megmagyarázzák azon körülményt, miért nyilatkoznak a kezdeti tünetek a finomabb szellemi és mozgási tevékenység csökkenésében. Tudjuk u. i., hogy a kisérleti és egyéb vizsgálati eredmények (Flourens, Leuret és Gratiolet, Ferner, Munk, Meynert) az agykéregnek épen ezen részeit jelölik meg a magasabb szellemi és mozgásokat szabályzó - központok helyeiül. Ha tekintettel vagyunk arra, hogy a negyedik agygyomrocs ependymitise jóformán állandó tünet s ez már macroscopice is sokszor jól felismerhető azon kép alakjában, mintha a gyomrocs feneke finom porral lenne behintve, könnyen elképzelhető, hogy a lobos izgalom részint direct, részint irradiativ úton befolyásolhatja a nyúlt velőben s a szomszédos részeken elterülő idegmagvakat, nyelési, légzési, nyál- elválasztási, vasomotoricus, látabeidegzési zavarokat idézvén elő, melyekre az agykéreg — mint anyag- és légcserebeli akadályokra — szorongó-, félelemérzetekben reagál. Az agybnrkok, az agykéreg és a velőállomány nagy részének, továbbá az agytörzs és agyalapi dúczok egymástól részben független véreres hálózatán rendellenes érbeidegzési alapon általános vagy részleges bővérűség, meglassúbbodott véráramlás keletkezhet, mely exsudativ folyamatot eredményezhet s a szövet közti űrök nyomásának emelkedése mellett az idegelemek mulékony vagy tartós összenyoma- tása, irritáltsága s működésbeli csökkenése, bénulása következhet be, a szellemi és mozgási míveletek nehézkesekké, akadályozottakká lehetnek, vagy a motoricus kör részéről izgalmi tünetek válthatók ki, az öntudat mulékony zavarai állhatnak elő. A részint vérkeringési akadály, részint az agy nedvtartalmának hirtelen felhalmozódása által feltételezett agynyomásból magyarázhatók az apoplectiformis és epileptiformis rohamok, egyes agyalapi idegek izgalmi tünetei. Az agynyomás okát képező nedvfelhalmozódás azután a központi idegrendszer központi csatornája és az arachnoi-