Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 11. Hüdéses elmezavar (terjedő hűdéses butaság, paralysis progressiva, dementia paralytica progressiva)

405 tudatos cselekvésekkel alig találkozunk náluk, inkább csak automaticus, ösztönszerű mozgásokat végeznek, járni nehe­zen, alig, vagy épen nem tudnak, annak daczára sokat fész­kelődnek, elbotorkálnak, fekvő helyükről gyakran leesnek, a földön hemperegnek, csúsznak, felső végtagjaikkal hado­násznak, a sík földön is elesnek, ily módon sérüléseket szenvednek el, előszeretettel tépegetnek, újjaikkal ruháik szegélyét, az ágybélit húzogatják, morzsolgatják, néme­lyek szakálukat, bajuszukat, szemöldökszőrüket tépdesik ki szálanként, összekarczolják magukat, egyes testrészeiket megcsonkíthatják (egy paralyticus pl. körmével felhasította scrotumát s egyik heréjét kiszakította), keresgélnek apró tárgyakat, papír-, fadarabokat, rögöket, kavicsot szedeget­nek össze s zsebüket telerakják, gyakran csikorgatják fogu­kat, piszkosak, ürülékeiket maguk alá bocsátják, összekenik magukat. Néha ok nélkül kiabálnak, jajgatnak, egyesek a hozzájuk közeledőt indulatosan visszautasítják, megütik, megrúgják, összeköpik, míg mások bambán nevetgélnek, avagy napokon át szótlanul, tehetetlenül hevernek ágyu­kon, semmi ingerre sem reagálnak. Sokszor látjuk, hogy az ilyen betegek álmatagok, ülő helyükön is elszendered- nek. Öntudatuk homályos, a szellemi életnek csak roncsait tüntetik elő. A hozzájuk intézett kérdéseket alig vagy épen nem fogják fel, emlékezetük képei elmosódnak, teljesen kiesnek, néha még nevüket, korukat sem tudják meg­mondani, összefüggéstelenül, zavartan beszélnek, teljesen tájékozatlanok. Beszédük alig érthető, avagy csak ga­gyogó, gutturalis, articulálatlan hangokat adnak ki. Egyes betegeknél az euphoria egész halálig megmarad s telje­sen elgyengülve, tehetetlen állapotban dicsekednek nagy testi erejükkel, magukat boldogoknak, szerencséseknek mondják. A betegség végső stádiumában gyakrabban fordulnak elő a paralyticus rohamok, a melyek a betegek életét ki­olthatják. Néha azonban daczára annak, hogy a beteg a nagy elesettség, teljes öntudatlanság, nehéz légzés, sopor tüneteit árulja el, pulsusa igen szapora, kicsiny, könnyen elnyomható s a közeli halál bekövetkeztet sejteti, bámula­tos fordulat állhat be, a mennyiben a vésztjoslo jelenségek

Next

/
Oldalképek
Tartalom