Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 11. Hüdéses elmezavar (terjedő hűdéses butaság, paralysis progressiva, dementia paralytica progressiva)
386 nevét pl. bemutatásnál nem tudja hirtelen megmondani, az események egymásutánját illetőleg nem eléggé biztos. A beszéd fonalát könnyen elveszti. Egyes még nem régen elmondott dolgokat ismétel. Az emlékezetnek ezen magatartása sokszor csak halvány színben nyilvánul s csak itt- ott merül fel egy-egy pillanatra, de az efféle tünetek méltatásához hozzászokott megfigyelő számára már elégséges, hogy itt a kóros árnyalatot felismerje. Folsom helyesen jegyzi meg, hogy a paralysis korai diagnosisa annál könnyebben állítható fel, minél magasabban organisált az egyén, minél complicáltabb és nehezebb szellemi működést fejt ki s minél fejlettebbek, kiképzettebbek, finomabbak idegközpontjai, mivel épen az agy finomabb tevékenysége közben mutatkoznak legelőször a paralysisnél a rendestől elütő, sokszor annyira minutiósus hiányok, hogy csak a felette gondos és éles megfigyelés képes azokat felderíteni. Épen ezért a hüdéses elmezavarra gyanús egyént tüzetes és huzamosabb időn át eszközölt, mélyre ható észlelés alá kell venni s a környezet figyelmét a legapróbb részletekre is felhívni. A paralyticusok jelleme már igen korán kezd lassú, eleinte alig észrevehető átalakuláson átmenni. Sokkal impressionabilisabbakká, ingatagokká, befolyásolhatóbbakká válnak. Az azelőtt hidegvérű egyén a szerencsétlenség, szenvedés, nyomor láttára könnyen elérzékenyedik s elég egy sentimentalis színdarabot végig hallgatnia vagy regényt végig olvasnia, hogy szeme könnyekkel teljék meg. Súlyos betegek, vér látására hevesebb vasomotoricus zavarok által kisért szédülés, émelygés fogja el. A betegek magatartásában, cselekedeteiben lépten-nyomon kirí a következetlenség. Valamely dologban az egyik pillanatban a legmakacsabb ellenállást tanúsítják, hogy a következőben már a legnagyobb engedményekre legyenek hajlandók. Psychicus ingerlékenységük fokozódása mellett képesek környezetük ellen a legcsekélyebb ok miatt kifakadni s rövid idő múlva mindent elkövetnek, hogy kiengeszteljék őket, míg máskor a legnagyobb botlásokat is szó nélkül elnézik. Az emelkedett ethikai felfogással bírt s a conventionalis formákban azelőtt kifogástalan ember tekintet nélkül a körülményekre,
