Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 8. Nehézkóros elmezavar (psychosis epileptica)
323 összehúzódása, közömbös lévén, hol kezdődtek az előbbi testfélen a rángások. A görcsös összehúzódás bármely izomcsoportból indul is ki, csak akkor megy át a másik oldalra, ha már ezen oldal összes izmain végig haladt. A másik oldalon azután felhágó irányban folytatja útját, az az előbb az alsó végtagokon kezdődik. Az agykéregnek bizonyos ingerlékenységénél egyszeri vagy ismételt villamos vagy mechanikus ingerlés után status epilepticus keletkezik, mely vagy magától megszűnik vagy az állat halálához vezet. Egyes motoricus központok exstirpátiója a megfelelő izom- területnek a rohamból való kizárását eredményezi. Egyes esetekben azonban ezen izmok együtt mozognak a többiekkel, mi az izgalomnak a mélyebben fekvő központi apparátusokra átugrása által tételeztetik fel. Status epilepticus- ban a mozgató kéreg kiirtása az izomrángást megszünteti vagy legfeljebb csak együttmozgás észlelhető. Két oldali exstirpátió ezt is megszünteti. Az izgalom a kéregbeli központok topographiás elrendeződésének megfelelöleg terjed tova és semmi változást sem szenved, ha a szomszéd kéregterületeket az agy állományába való mély bevágások által isoláljuk egymástól. Egy-egy centrumnak teljes körülmet- szése sem zavarja meg az izomgörcsök rendes lefolyását. A görcsöknek a másik oldalra áthaladása még a corpus callosum átmetszése után is megtörténik. Az agykéreg izgatása által előidézett görcsös roham leginkább hasonlít az ember epilepsiás rohamához. Unverricht eme kísérletei s a kórodai tapasztalat alapján az epilepsiás rohamok kiinduló helyét az agykéregbe teszi. De különben az epilepsiás rohamokhoz csatlakozó psychicus zavarok is corticalis eredet mellett szólnak. Ezt támogatják továbbá az aura egyes tüneményei is. Gowers beteget említ, a ki az epilepsiás roham kitörése előtt vörös, zöld, sárga színt, majd egy női alakot látott. Berger betege előtt terített asztal jelent meg. Romberg ismert betegeket, a kik a roham előtt embereket, állatokat, fénylő tárgyakat, szikrákat láttak. Az epilepsiásoknál talált kórboncztani elváltozások meglehetős változatosak. így észleltek az agykéregben daganatokat (sarcomét, myxo- és fibrogliomát, tuberculumot,
