Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 8. Nehézkóros elmezavar (psychosis epileptica)
321 pás nyoma látható, a nélkül, hogy ezen változások okát tudnák adni, továbbá az ágyba bocsátották ürülékeiket. A annak azonban esetek, a hol a motoricus tünetek hiján tisztán csak a szellemi körben zajlanak le az epilepsiás rohamok (epilepsia psychica), a melyeknek a nehézkóros charactert a rendes epilepsiás rohamokban szenvedő egyéneknél észlelt szellemi zavarok keletkezésével, tartalmával, -tüneteivel, oldódásával való teljes hasonlósága adja meg. És így itt is, mint minden más epilepsiás mozgalomnál feltaláljuk az időszakosságot, a rohamszerűséget, a gyors kifejlődést, a tünetek viharos jellegét, a rövid időtartamot, a váratlan, minden átmenet nélkül való oldódást, megszűnést, az öntudat teljes felfüggesztését vagy mélyebb zavarát, valamint a teljes amnesiát vagy az általános, hézagos emlékezetet. Az epilepsia lényegét egyrészt kísérleti, másrészt kór- boncztani és szövettani alapon igyekeztek felderíteni, azonban a kérdést tisztázni nem sikerült. Az előbb említett úton megejtett kutatásokból az tűnt ki, hogy sokféle tényező képes az epilepsiálioz hasonló görcsös rohamokat kiváltani. Travers, Marshal-Hall elvérzés, Cooper, Kussmaul és Tenner az üterek összenyomása, lekötése által s az így keletkezett agybeli vérszegénység révén idézett elő állatoknál görcsös rángásokat. Az utóbbi két búvár a vérnek a gerincz- velöhöz odafolyásának megakadályozása mellett convulsiók nélkül bénulást látott kifejlődni a végtagokban. Ha most a carotisokat összenyomták, néhány másodpercz múlva heves nehézkóros roham keletkezett, jeléül annak, hogy az általános görcsök forrása a koponyaüregben keresendő s a gerinczvelő csak tovább vezeti a motoricus izgalmat. Kussmaul az agy különféle részének eltávolítása, a vérerek elzárása és az elvéreztetés fi Ital nyert kísérleti eredményei alapján azon feltevésre jutott, hogy a nyúlt velőben levő vasomotoricus idegközpont képezi az epilepsia kiindúló helyét. Riegel, Jolly és mások azonban ezen felvétel jogosultságát megdöntötték. Nothnagel az epilepsiánál az öntudatlanságot a medulla oblongátában levő vasomotoricus központ izgalmából, a görcsös rohamokat pedig a ponsban felvett görcs-központéból magyarázta, (toltz, Freusberg, 21 Dr. Moravc6Ík: Gyakorlati elmekórtan.
