Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 7. Tébolyodottság (paranoia)
307 ■erről a nagysági és üldöztetési tébolyodottságnál szóltunk. Az ilyen betegeknél fel fog tűnni a szellemi képességek között levő disbarmonia s az egyoldalú vonás mellett a gondolkodás sajátságos fegyelmezetlensége, a cselekedetek visszássága, a gyenge elméjűség. A tébolyodottság clironikus lefolyású, éveken, évtizedeken át elhúzódó elmebetegség, a melynél idővel mindinkább előtérbe lép az elmebeli gyengeség. A kórképet olykor kisebb-nagyobb izgatottság vagy gátlás tünetei színezhetik s úgy magok a téveszmék, mint különösen a liallu- uinátiók mániás nyugtalanságot, félelem-rohamokat, me- lancholiás lehangoltságot, stuporosus gátoltságot, sőt kata- toniás állapotokat is kiválthatnak. A beteg táplálkozását vagy a mérgeztetésre, üldöztetésre vonatkozó, továbbá a hypochondriás téveszmék és érzékcsalódások, vagy a parancsoló jellegű, esetleg undorító szavakat tartalmazó hallu- cinátiók szokták megváltoztatni, a midőn a betegek vonakodnak étkezni, mert félnek, hogy ellenségeik ételükbe, italukba kábító szereket, mérget tettek, a miktől öntudatlan állapotba esnek, testileg tönkre mennek, elméjük megromlik, nemi tekintetben tehetetlenekké válnak, avagy azt hiszik, hogy emésztő szerveik már rosszúl vagy épen nem működnek, testileg és szellemileg annyira elgyengítitek, hogy már nem sokáig élhetnek s így az étel czéltalan. Mások ismét utasításokat, parancsokat hallanak (pl. az égből), hogy ne merjenek enni, bőjtöljenek, mert különben nagy büntetés éri őket. Az étkezést megakadályozhatják aztán az undorító szavak (bélsár, tetű, var, takony stb.) hallása is. A téveszmék és érzékcsalódások nemcsak a betegek gondolkodását, de hangulatát és cselekedeteit is befolyásolják s gyakran hozhatják őket összeütközésbe a társadalmi renddel, habár sokszor tapasztalhatjuk, hogy egyes tébolyodottak (különösen a nagysági, vallásos és szerelmi színezetűek) — leszámítva a kisebb kedélyi fellobbanáso- kat — évek hosszú során át nyugodtan maradnak, sőt bizonyos hivatást be is tölthetnek, környezetük legíeljebb csak excentricus, exaltált, hóbortos egyénekül tekinti. így észleltem beteget, aki magát Mátyás királynak tartotta s azt 20*
