Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 1. Szervezeti, testi okok - a) Az agy, gerinczvelő és környéki idegek betegségei
31 riciis területén (ott, hol már a pyramis pálya rostjai nagyobb felületre sngárzanak szét) keletkező elváltozásokból származnak. Itt u. i. egyes izomcsoportokra vonatkozó idegközpontok körülírt sérülése — a terület nagyságánál fogva — inkább lehetséges, mint a belső tokban, hol az idegrostok kis helyre tömörülnek össze. A nyúlt velő és a hídbeli vérzéseknél is eszméletlenség következik be, itt azonban a bnlbaris idegek részéről nyilvánuló tüneteknek (nyelvbénulás, nyelésnehézség, a trigeminus, facialis, accessorius területére vonatkozó rendellenességeknek) a végtagok bénulásával való sajátságos combi- natiója jellemző. Lehetséges, hogy mind a négy végtag bénult lesz. A ponsbeli vérzésnél a facialis bénulás a végtagok bénulásával ellenkező oldalon van. Az agyvérzések után a szellemi képességek fokozatos alászállása, az elbutulás következhet be, egyes esetekben hallucinatoricus izgatottsági állapot. Az agyembolia tünetei nagyon hasonlók az apoplexiás rohamokéihoz. Leginkább az art. fossae Sylvii területén, főleg pedig baloldalt fejlődik. Szívbetegségeknél (billentyü- bántalom) endarteriticus folyamatoknál keletkező thrombo- sisokból szokott származni s az agy litereinek elzárása következtében egyes agyrészletek vérszegényekké válván, ezen táplálkozási zavar szédülésben, kábultságban, avagy ön- tudatelhomályosodásban, comatosus állapotban nyer kifejezést. A roham nem oly heves és tartós, mint az apoplexiás, de gyakran mutatkoznak epileptiformis rángások. Az ilyen embolia néha liemiplegiás és apliasiás tüneteket, továbbá többé-kevésbbé mulékony zavarodottsági állapotokat is idézhet elő. Ha a vérkeringés a thrombus által elzárt területen ki nem egyenlítődik, ezen agyrészlet ellágyul s a szellemi decadentiát eredményezheti. Az agy tahi og. mely többnyire kimutatható infectiosus alapon, leginkább a koponyát ért sérülés után fejlődik, avagy az agy szomszédos csontrészeiben (pl. a sziklacsont) lefolyó genves elváltozások tova terjedése, egyes esetekben pedig mint a szervezet különféle területén keletkezett genves, eves széteséseknél átrakodás (metastasis) útján létesül — részint közvetlen (a bántalom helyén), részint közvetve (a
