Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 7. Tébolyodottság (paranoia)
287 életév között szokott nyilvánulni, bár ritkább esetben valamivel korábban is észlelhetjük első tünetét, némelykor pedig a szervezeti és szellemi élet visszafejlődésének korában, 50—65. év között fejlődik ki. A betegség keletkezésének időbeli meghatározása sokszor nehéz, mert egyrészt a bevezető jelenségek nagyon elmosódottak lehetnek, más részt meg a betegség egyik tünetét képező emlékezetbeli csalódás alapján a beteg az azon időre vonatkozó eseményeket is belevonja a téveszmék keretébe, a midőn még a kóros állapot nem nyilvánult, azaz a beteg életének lefolyt mozzanatait utólag igyekszik kórosan megváltozott nézletvilága körébe beilleszteni, de ezen mozzanatok most már nein objectiv, hanem a téveszmék által irányított helytelen itélő-következtető míveletek alapján meghamisított színben jelennek meg. A tébolyodottság rendesen lassanként fejlődik, bevezető szaka hónapokra, évekre kiterjedhet. A betegek gondolkodása a képzeletkor élénkebb tevékenysége mellett sajátságos irányba terelődik, egyrészt kelleténél többet foglalkoznak önmagukkal, másrészt a külvilágban lefolyó tüneményeket, eseményeket jobban megfigyelve, azokban eddig nem tapasztalt sajátságokat, különös, eleinte csak homályos, de később mindinkább világosabb vonatkozásokat, intő jeleket ismernek fel. A midőn így a képzelet útján felmerült és a figyelem megfeszítése mellett a külvilágból felfogott kéj)- zetek bizonyos sejtelmek, gyanúokok keletkezését segítik elő, már ekkor fel fog tűnni a betegek Ítélőképességének abban nyilvánuló megfogyatkozása, hogy az egyes benyomásokat helytelenül, hibásan értelmezik. Ezen oknál fogva, valamint a már korán jelentkező illúsiók alapján úgy tűnik fel előttük, mintha valami készülne, valami történnék velők, körülöttük, a környezet magaviseleté, hangja, beszéde más lenne, a személyek, tárgyak, saját szervezetük különös átalakuláson mentek volna keresztül, az egyéniségük és a külvilág között eddig tapasztalt viszony megváltozott, felbomlott volna. Saját foglalkozásuk körében, az emberek között szokatlanul, sőt idegeneknek kezdik magukat érezni. Ezen tüneteket sokszor általános közérzetbeli, -táplálkozás- beli zavarok, fejfájás, szédülés, kedvetlenség, álmatlanság
