Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 5. Combinált elmekórformák - b) Katatonia
tüneteket illetőleg semmiben sem különböznek a közönséges melancholiától vagy mániától. Ily módon a circularis elmezavar diagnosisát csak a betegség lefolyásának észlelése döntheti el biztosan, habár a néha felmerülő sajátságos ingerlékenység s a kórkép sajátságával összhangban nem levő hangulatbeli ellentétesség némi gyanút ébreszthet. Továbbá az egyes hangulatbeli elváltozások s egyéb tünetek nem szoktak olyan intensitást elérni, milyent a más alapon fejlődő melancholiánál és mániánál gyakrabban észlelhetünk. A betegség egész lefolyásában ismétlődő egyes pliasisok meglehetősen hasonlítanak egymáshoz. Krafft-Ebing kiemeli, hogy néha a mániás izgatottság a stuporral váltakozhat. A korszakos elmezavar leginkább öröklés által terhelt, degenerált egyéneknél fordul elő. Kraepelin az öröklési terheltséget az esetek 80°/o-ánál constatálta, Ziehen is kiemeli, hogy ez ritkán hiányzik, súlyos hereditás pedig szerinte 60°/0-nál fordul elő. A prognosis meglehetős rossz s oly esetek egy részénél is, a midőn gyógyulást állapítottak meg, egy hosszabb időre kiterjedő szünetről lehet szó, avagy a tünetek talán csak enyhébben folyván le, a környezet figyelmét elkerülték. Különben is tapasztalható, hogy idővel a betegség gyakran veszít élénkségéből s elmosódottá válik. A betegség leginkább a fiatal korban s többnyire nőknél szokott kifejlődni. Kiváltó oka gyanánt főleg a serdüléssel járó szervezeti és idegrendszerbeli átalakulás, rázkódtatás, a havi tisztulás szokott szerepelni s olykor a gyermekágy és a climacterium alatt bontakozik ki. A betegek orvoslása legczélszerűbben elmegyógyító intézetekben történhet s ugyanazon eljárás követendő, a melyet már a melancholia és mania gyógyításánál felsoroltunk. b) Katatonia. Kahlbaum 1874-ben megjelent munkájában (Die Katatonie oder das Spannungsirresein) katatonia néven oly önálló elmekórformát ismertetett, a melyre nézve jellemző,
