Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 1. Búskomorság (melancholia)

ságot tanúsítják s épen ezért a betegség egész lefolyása alatt a legszigorúbb felügyelet alatt kell őket tartani, még akkor is, ha nyilatkozataik alapján nem is keltenek gyanút. A kés, tű, üvegdarab, zsebkendő, ágylepedő, bármilyen zsineg s más tárgy elégséges számukra, hogy ereiket felmetszék, megsértsék, megfojtsák, felkössék magukat. A closet, a fürdő kedvencz helyüket képezi az öngyilkosság kivitelére.

Figyelmüket alig, vagy épen nem képesek az öntudatukat betöltő képzetektől elterelni s épen ezért a körülöttük lefolyó tüneményeket, eseményeket alig veszik észre. Akaraterejük csökken, erélytelenek (anenergia). A nagy fokú szellemi és mozgásbeli gátoltság, tehetetlenség, a a családi, socialis, vallásos, erkölcsi kötelmek iránt való részvétlenség, elfásultság felismerése azon téveszmét ébreszti bennök, hogy szerencsétlenek, nyomorultak, tönkre mentek, minden emberi érzés kihalt belölök, az Isten eltaszította magától, az ördög hatalmába kerültek, elkárhoz- tak, még a koldús, a legnyomorúltabb ember is boldogabb náluk s ily módon közérzetük szerfelett rósz, önérzetük, saját egyéniségük értéke mélyen alászállott, mely tünetek az u. n. kicsinységi téveszmék alkotó elemeit képezik. Ezek befolyása alatt a betegek teljes megadással hangoztatják, hogy mindenki megvetette, nem érdemesek arra, hogy valaki szóba álljon velők, hogy ételt kapjanak, a levegőt magukba szívják, a nap rájok süssön.

Jellemző továbbá a melancholiára, hogy a betegek minden baj, szerencsétlenség, szenvedés okául önmagukat tekintik s az önvádlási deliriumok hatása alatt magukat bűnösöknek, gonosztevőknek, elvetemült embereknek tartják s egész előéletük a megrovásra, büntetésre méltó hibák, tévedések, erkölcstelen cselekedetek egész lánczolataként tűnik fel előttük. Az önvádlás alapját néha nagyon kicsinyes naiv okok képezik, míg máskor pusztán kóros képzetekből indulnak ki, a midőn a betegek soha el nem követett bűncselekményekkel vádolják magukat, mindenkitől bocsánatot kérnek, néha összekulcsolt kézzel, bűnbánóan térdepelve. Olykor hamis feljelentéseket tesznek önmaguk ellen, a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésével vádolva ön-