Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
IV. Rész. Az elmebetegség alakjai - 1. Búskomorság (melancholia)
237 szűkítését, tágítását és az associátiós míveletet (gondolkodás, mozgásbeli impulsus). Kísérleti úton bebizonyítható az is, hogy minél kevesebb feladat hárul valamely központra, annál pontosabb lesz az általa kifejtett mívelet. Ha tehát valamely agykéreg-részlet associátiós tevékenysége nagyobb, akkor az ütőereket szűkítő hatása lesz kisebb. A melancholiánál, ahol az associátiós kéregbeli mívelet kisebb, csökkent, az üteres szűkítő hatás fokozódik, mire vérszegénység, a kéregsejtek dyspnoeticus légzési szaka áll elő. Ezen megváltozott táplálkozásbeli viszonyok a leliangoltság, szomorúság hangulatát keltik fel. Valamely családi szerencsétlenség pl. kiválthatja a szomorú hangulatot, mely aztán a vérér szűküléséhez vezet. A hosszabb ideig tartó szomorúság az egész vasomotoricus központot befolyásolhatja s az arcz is halványnyá lesz, a táplálkozásbeli viszonyok kedvezőtlenekké válnak. A melancholia keletkezésénél szerepet játszhat az öröklés által való terheltség (körülbelül az esetek 50—54 °/0-ánál), de e nélkül is kifejlődhet azon tényezők befolyása alatt, a melyek a szervezet, az idegrendszer gyengeségét, kimerülését elősegítik, azt nagyobb rázkódásnak teszik ki. Ilyen aetiologicus mozzanatot képez a serdülés, climacterium, terhesség, néha a gyermekágy, továbbá a szoptatás, a testi és szellemi megerőltetés, anyagi gond, heves kedélyi rázkódás, családi szerencsétlenség, az aggkorbeli gyengeség, néha pedig több káros tényezőnek együttes összejátszása. Keletkezhet továbbá alkoholos, syphilises, epilep- siás, hysteriás alapon is s más elmekórforma részlettünete lehet (pl. a paralysis progressivánál). Nőknél gyakrabban fordul elő mint férfiaknál. A melancholia rendesen nem hirtelen fejlődik, hanem tünetei fokozatosan bontakoznak ki. A betegek kedvetlenekké, álmatlanokká válnak, fejfájás gyötri őket, étvágyuk csökken, ürülékeik rendetlenül távolodnak el, idönkint szívdobogás, belső nyugtalanság lepi meg, nyomottság, leliangoltság vesz rajtuk erőt. Azt tapasztalják, hogy a munka nehezükre esik, nem képesek úgy gondolkozni, mint azelőtt, foglalkozásukat elhanyagolják, részvétlenek lesznek minden iránt, kerülik a társaságot. Semmi sem
