Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
III. Rész. Az elmebetegek megvizsgálása
Után) való ismétlődésében nyilvánul, máskor egyes ellentétes hangulatbeli elváltozásokkal járó tünetcsoportok szünetek által megszakítva, sajátságos szabvány szerint merülnek fel újra és újra (cyclicus, circularis lefolyás), igy pl. a melancholiás szakaszt nyomban a mániás követi, mire aztán szünet áll be, hogy aztán újra ismétlődjék a processus. Egyes esetekben a bántalom keretében alább- vagy félbenhagyás (re- és intermissio) következik be, a nélkül, hogy a betegség megszűntnek volna tekinthető s általában a törvénykezés menetében a jogi szakférfiak körében még mindig kisértő éberköz, világos pillanat (intervallum lucidum) felvétele — vagyis olyan közbe ékelődő állapoté, midőn az elmebeteg egyén elméje rövid időre teljesen feltisztulna, normalis lenne —- psychiatricus szempontból nem jogosult. Az elmebetegség folytonos, a melynek van kezdete, kifejlődött stádiuma és vége. Vagy meggyógyult a betegség s ilyenkor nincs szükség lucidum intervallumról szólni, vagy nem s ekkor, ha a kóros tünetek intensi- tása csökkent s az öntudat tisztább is, a betegség jelei még mindig felismerhetők s az egyén az agyában székelő kóros folyamat befolyása alatt áll. A beható vizsgálat még a circularis, periodicus elmezavar szünetei alatt is ki fogja deríteni az egyén szellemi életének patliologikus jellegét s ez ilyenkor sem üti meg a normális mértéket. Az elmebetegség meggyógyulhat vagy chronicus jellege mellett megmaradhat az egyén egész életén át, néha változatlanul, de többnyire dementiás tünetekkel, avagy másodlagos elmekórformába megy át, végre pedig a beteg úgy heveny, mint chronicus állapotban a közbe ékelődő vagy a meglevő, de súlyosabb jelleget öltő testi betegség következtében elhal. A gyógyulás lehet teljes, a midőn az elmebetegség kifejlődése előtti szellemi állapot egészen visszatér, vagy defectus mellett következik be. Ez utóbbi esetben is teljesen eltűnik a kórképet jellemző minden vonás, de az egyéniségnek restitutiója ad integrum nem következik be, valami idegenszerűség ömlik át egész lényén, gondolkodása, munkaképessége nem oly fris, Ítélőképessége nem oly éles, emlékezete nem oly eleven mint az előtt volt,
