Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)

III. Rész. Az elmebetegek megvizsgálása

230

(fokozott, csökkent, pervers), a nemi ösztön (csökkent,, fokozott, pervers, korán, későn jelentkezik).

A hosszabb megfigyelés által megállapított kórlefolyás, a sokszor elmosódott, homályos, esetleg különféle tünetek által tarkázott kórkép természetét tisztázni fogja s fontos tájékozást nynjt a prognosis szempontjából is. Az egyes elmekórformák csak ritkán folynak le teljesen hevenyen, többnyire subacnt vagy chronicus jelleggel birnak. Tulajdonképen oly heveny lefolyásáról, mint ezt a testi betegségnél látjuk, itt alig lehet szó. A 2—3 hónapig, sőt azon felül tartó elmebántalom még acut lehet. Az egészen hevenyek az ú. n. mulékony elmezavarok, a melyek azonban mindig epilepsiás, hysteriás, alkoholos (vagy más mérge- zéses) alapon, koponyasértések, a lázas fertőző betegségek, vagy általános ágybéli vérszegénységgel járó kimerüléses állapotok következtében fejlődnek ki, inkább a roham- szerűség jellegével bírnak. Nyilvánulhatnak vagy a szellemi és mozgásbeli nyugtalanság által jellemzett mániás, vagy kellemetlen, ijesztő hallucinatiók, praecordialis félelmek által kisért szorongó álhrpotokban, melyeknél élénk motoricus izgalmakkal, az öntudatzavar különféle fokával, sőt a teljes öntudatlansággal is találkozhatunk. Rendesen gyorsan szoktak kifejlődni s nehány órai vagy napi időtartam után teljes feltisztulás következhet be. A heveny, subacnt, idült elmekóralakoknál megkülönböztethető a rövidebb- hosszabb ideig tartó bevezető stádium, a teljes kifejlődés és a befejezés szaka. A hevenyen vagy subacut módon lefolyó elmekórformák (melancholia, mania, heveny zavarodottság, heveny butaság, stupor) átlag 3 hónap alatt meggyógyulhatnak, de tovább is eltarthatnak, ha azonban már egy éven felül fennállnak, a gyógyulásra kevés kilátást nyújtanak. Ilyenkor aztán chronikus jelleget öltenek s a szellemi képességek fokozatos hanyatlása mellett a nem reparálható másodlagos butaságba mennek át. Bár némely szakbúvárok azon nézetben vannak, hogy egyes acut lefo- lyásuaknak imponáló koralakok már kezdettől fogva chronicus characterüek, de — mint Ziehen is kiemeli — olyan általánosan érvényes ismertető jel nem létezik, a melyből mindjárt következtetni lehetne, hogy a hevenyen keletkező