Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
Bevezetés - Az agylocalisatió tana
16 A halántéklebeny felső részében eszközölt kiirtásnál azt tapasztalta, hogy a kutya hallotta a hangot, de nem értette meg. Később azonban a hangképeket képes volt újra megtanulni. Ezen állapotot Műnk «lelki süketség» néven jelölte meg. Ha ellenben az egész hallómező eltávolíttatott, a kutya teljesen elvesztette hallását s a hangokra, zörejekre a reac- tiónak semmiféle jelét sem adta, még a fülét sem mozgatta. Ez esetben Műnk «kéregsüketség» -ről szólott. A kísérletekhez rendesen bizonyos szavak megértésére és cselekvések végzésére betanított kutyákat használt. ily irányú vizsgálatokat számosán végeztek még, mint Ferner, Goltz, Luciani, Tamburini, Albertoni, Soltmann, Nothnagel, Carville, Duret. A kísérleti eredmények részben változó és nem eléggé összliangzó volta azonban csakhamar megteremtette a localisationalis tan elleneseit is. Ezek között első sorban Goltz emelkedett ki, a ki egyes agykérgi területeket az állatok megtrepanált koponyáján át vízsugárral távolított el. Saját kísérletei alapján éles kritika alá vette a localisatio mellett állást foglalók, különösen Műnk deductióit s tagadta az agykérgi központok létezését. Az egyes agykéreg-részletek megsértésére beállott liüdéses tüneteket a sértés okozta izgalom által befolyásolt s másutt, a subcorticalis területeken, a duczokban (corpus striatum, thalamus opticus) levő központok működésének mulékony íelfügfíesztéséből, zavarából származtatta. Az automaticus mozgás (mint pl. a járás) centrumául a kisagyat és környékét jelöli meg. Habár egyes búvárok vizsgálati eredményei nem is egyeznek teljesen a Fritsch, Hitzig, Ferner, Munk által észleltekkel, de különben is az ilynemű kísérleteknél figyelembe kell vennünk a médiumot (az állatot, Flourens például galambokon végezte tanulmányait), az alkalmazott módszereket, eszközöket, a közrejátszó számos, a kísérlet eredményét zavarható tényezőt s ezeknek többé-kevésbbé sikeres kizárhatását, továbbá azon körülményt, hogy az állatokon észlelt jelenségek nem mindig vihetők át teljességükben az emberre; habár a finomabb szövettani viszonyok — mint ezt Golgi kimutatta — nem nyújtanak is támpontot az agykérgi körülírt functionalis területek meg-
