Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 3. Vegyes okok
110 tozással s az öntudatnak rövid időre való megzavarodásával járnak. Álomképeik néha oly élénkek, hogy azokat a valóban átélt eseményekkel sokszorosan összetévesztik s mint tapasztalati tényeket szerepeltetik. Néha nagyobb számú, míg máskor egyes isolált kényszerképzetekkel és kényszercselekedetekkel találkozhatni nálok s legtöbb esetben az epilepsia, hysteria s részben a neurasthenia is ilyen talajon fejlődik ki. Felemlítésre méltónak tartom itt egy általam észlelt 13 éves, vagyonilag igen jól situált, előkelő családból származó, apai és anyai részről neuropathiásan terhelt tanuló esetét felemlíteni, a ki testileg és szellemileg rendes időben fejlődött, jól tanult, azonban szerfelett lobbanékony természetű volt s néha mérgében a földrevetette magát, vagy fejét a falba verte. Koponyája rliachiticus, széles, homloka alacsony, térdreflexe renyhe. Sajátságos koravén vonást árult el, sokat olvasott össze-vissza, bizonyos oktató hangon kritizálta az egyes pályákat, korának szellemi niveau - ját túlhaladó kifejezéseket használt, tanuló társai szórakozásaiban nem igen szeretett részt venni, sokat töprengett önmagában, néha — bár erre vagyoni viszonyai okot nem szolgáltattak —■ kétségbe esetten töprengett sorsa, jövője felett s életúntság fogta el. Időnkint felelem lepte meg, hogy hátha egyik elhalt s általa nagyon szeretett hozzátartozója megjelenik előtte. Egy alkalommal, midőn az iskolába kisérték, valami nevetséges dolgot hallott, a mi kaczagásra késztette. Ezen idő óta azt tapasztalta, hogy úgy az iskolában, mint másutt a legkomolyabb helyzetben is, kénytelen felkaczagni, mi miatt tanárai is többször meg- pirongatták, de eredmény nélkül. Hallucinátiók nem forogtak fenn nála. Magaviseletének okául azt adta, hogy időnkint valami nevetséges dolog jut hirtelen eszébe, míg máskor maga sem tudja, miért, de nevetnie kell. Egy más esetben egy 12 éves, szintén nagyobb mérvben terhelt leány folyton mysticus, meseszerű dolgokkal volt kénytelen foglalkozni s egész napokon át elüldögélt szobájában s egy általa képzelt tündéries világ személyeire és tárgyaira irányítva figyelmét, képzeletében a mi viszonyainktól elütő társadalmi intézményeket, rendszert dolgozott ki azok számára, különféle tulajdonságokkal ruházta
