Moravcsik Ernő Emil dr.: Gyakorlati elmekórtan (Budapest, 1897)
I. Rész. Az elmebetegség okai - 3. Vegyes okok
102 hogy nem minden családtagnál kell okvetlenül érvényesülnie az öröklés kifejezett jeleinek. Latens maradhat az az ®sz élet folyamán, ha az életfeltételek kedvezők. Ily módon a gyermekek közül egy-kettőnél mutatkozhat elmebajra vonatkozó öröklés, míg a többi látszólag egészséges lehet s ezen egészségesek utódainál mégis jelentkezhetnek a terheltség tünetei s ily módon az oldalrokonok elme- és idegbaja is fontos jelül szolgálhat a családi terheltség megállapításánál. Az utódok aránylag ritkábban öröklik a szülők ugyanazon betegségét, gyakoribb az az eset, hogy más természetű ideg- vagy elmebaj tör ki náluk, legtöbbször pedig az elme és idegbetegségre való hajlam nyilvánul, a mely kifejezést nyer az idegrendszer gyengébb ellenálló képességében, bizonyos szervezeti és psychikai rendellenességekben. Az ilyen dispositio mellett kedvezőtlen körülmények, az ideg és elmeéletet kártékonyán befolyásoló behatások (kedélyi mozgalmak, koponyasértés, testi betegségek, a fejlődésbeli rohamos átalakulások, gyermekágy, menstruatio, szeszes italok stb.) a szellemi élet egyensúlyát könnyebben megzavarhatják. Ezen egyének idegrendszere tehát sérülékenyebb, a hekövetkező rázkódásokat nehezebben viseli el s alkalmasabb a viharos reactiókra mint a normalis egyéneké. A nemzedékeken át érvényesülő, friss kereszteződés (ép és egészséges individuumok közbe lépése) által meg nem változtatott terheltség a testi és szellemi elfajuláshoz (degeneratióhoz) vezethet. Az elmeorvosok évekre kiterjedő tapasztalatai és megfigyelései elég példát nyújtanak arra, miként húzódik végig mint veres fonal egyes családok történetében az öröklési terheltség hatalmas tényezője. Morel a degeneratio lépcsőit a következőkben állította össze: 1. generatio: neuropathiás alkat, erkölcsi romlottság, kicsapongás; 2. generatio: rohamos kitörésekre, súlyos idegbajokra, alkoholismusra, liüdéses állapotokra való hajlam; harmadik: elmezavar, öngyilkosság; negyedik: fejlődésbeli visszamaradottság, veleszületett butaság, s ezzel együtt a további nemzésképesség megszűnése. Magnan, a ki a degenerált egyének testi és szellemi állapotát a legbehatóbban és alaposabban tanulmányozta^
