Mittelmann Bernát dr.: A körülmetélés eredete, története és orvosi műtéte (Budapest, 1900)

III. A Circumcisio jelentősége a zsidó vallásban, a biblia, talmud, Philo, Maimonides, Kuzari és Albo felfogásában

séges hatalomtól függ és nem a pogány felfogás szerint sokszor ellentétes célú elüktől.

Az Egyistenség összhangot, békét jelent és szelídítő factor, a sokistenség egyenetlenséget, disharmoniát és elvadító érzelmeket szül. (Graetz.)

Záradékul adjuk még a circumcisiót midrási világításban. A rabbinikus felfogás az Abrahámi körülmetélésben a történeti ember és erkölcsi nevelésének nagy határállomását látja. ,.Jóvá tette Abrahám az első ember Adám hibáját.“ (M. Gén. rab. 15—19.) A bibliai előadás tehát Adámtól Abrahámig az ember nevelés- története. E történelem összes eseményei, viszontagságai után Abrahám teszi jóvá Adám hibáját és kipótolja a csorbát.

Adámnak ugyanis a paradicsomban még nincs semmi problémája. A földet „művelje és őrizze“, ez egyetlen élethivatása. További sorsa attól függ, hogy tilalomnak tud-e ellent- állani: külvilágból jövő ingereket legyőzni. A tilalom tehát az ember első nevelési eszköze. De ravaszkodó okoskodással, képzelt önállósággal meg akarja kerülni az erkölcsi álláspontot és ez a paradicsomi tartózkodásba kerül. Az erkölcsi álláspont megkerülése különben hamar megszüli következményét: a hibás öntudatból kifolyó szégyenérzetet.

Második nevelési eszköz céljából a föld más szinterére utasittatik. Keresse nehezen kenyerét és tapasztalati utón jöjjön rá, hogy a jó és rossz ; az erkölcsi cselekedet szempontjából nem nélkülözheti a magasabb vezetést. A képzelt önállóságnak és az erkölcsi álláspont hiányának különben hamar meg van gyümölcse: az irigység, a mely az ember két fia közt van. Az ember végképen megromlik. A vízözön iszonyú borzalmas történetén kell keresztül mennie, hogy megtanulja: a véges emberi élet igazi tartalma, isteni magja csak munka és lemondás árán szerezhető meg, hogy a testi jólét: néha a romlás forrása, a lelki fájdalom: sokszor a lelki nemesség csirája. Már Noé jut félig-meddig öntudatára annak, hogy a képzelt önállóság csupán emberi hiúság; de utódait még önmegtagadásra kell megtanítani, midőn a túlságos elbizakodásból származó bábeli munka nem sikerül. Abrahám ősei életéből levont következtetéssel belátja, hogy az ember Sáddáj nélkül képtelen az erkölcsi önállóságra, mert nincs hozzá elég ereje. Azért igaz elmével, tiszta szívvel, mellékokoskodás nélkül, lelki odaadással fordul Istenhez és végrehajtja magán tiszta belső érzületének