Mittelmann Bernát dr.: A körülmetélés eredete, története és orvosi műtéte (Budapest, 1900)
II. A Circumcisio története a zsidóknál
56 Alig szükséges megjegyezni, hogy az eredeti felfogáson kívül,, amely Spencert mindig jellemzi, milyen nem igaz ez az érvelés. A Circumcisio, melyet költő és történetiró agyon gúnyolt, császár agyonüldözött, nem lehetett összetévesztve semmi más dologgal. És ha pillanatig igen, több mint száz éven keresztül, ez lehetetlenség. A zsidóság pedig nem csinálhatott politikát, ehhez csak a császárságnak volt ereje. Az üldözött nép legfeljebb az eszme hatalmával hódíthat, a mint hódított a római nép között ezen időben a zsidó, nem operációjával, de operációja daczára. A Circumcisio üldözése nem járt eredménynyel a zsidóság között, de kiszorította az operációt a keresztények közül. A kereszténységnél általánosan kötelező az 50. jeruzsálemi zsinatig, amikor heves viták után (cum autem magna conquisitio fierit. Act. Apóst. XV. 7.) kimondatott, hogy a Circumciso 4mint a pogányokból lett keresztényekre terhes dolog, rájok fölfüggesztendő, csupán pogányimádástól fojtottól, és vérfertőzéstől való tartózkodásra kötelezték őket.29) De az ebionita keresztényekre tovább is az egész mózesi törvény maradt érvényben, természetesen a körülmetélés is.. Tényleg még körülbelül száz évig gyakorlatban is volt náluk, addig az időpontig, mig a hadriani üldözés halálos bűnnek nem jelentette ki a körülmetélést. Ekkor Quadratus és Aristides egyházi anitók föliratot intéztek Hadrianhoz, melyben kifejtették, hogy nekik semmi közösségük a zsidósággal. Ekkor adták föl az ebionita keresztények a többi Mózesi törvényt is és fogadták el a kereszténység dogmatikus tartalmát úgy, mint az Pál apostolnál jelentkezett. Megtérésük őszinteségét avval bizonyították Idem Divus Hadrianus rescripsit: Coustitutum quidem est, ne spadones fierent; eos autem, qui hoc crimine arguerentur, Cornaliae legis poena teneri, erumque bona merito fisco meo vindicari debere ; sed est iis servos, qui spadones fecerint ultimo supplicio animadvertendum esse : et qui hoc crimine tenentur si non adfuerint, de absentibus qurque tanquam lege Cornelia teneantur, pronuntiandem esse. Plane si ipsi, qui haue iuiuriam passi sunt, proclamaverint, audire eos Praeses Provinciae debet, qui virilitatem amiserunt. Nemo eninu liberum servumve invitum sincutemve castrare debet, neve quis se sponte castrandum praebere debet. Ut siquis adversus Edictum meum lecerit, medico quidem, qui exciderit, capitale erit, ipso, qui se sponte exidendum praebuit. 29) Visum est enim spiritu Sancto et nobis, nihil ultra imponere vobis oneris, quam hac necessaria. Ut abslinetis vos ab immolatis simulacrorum et sanguine, et suffocato et fornicatione fAct. Apóst XV. 29).
