Mittelmann Bernát dr.: A körülmetélés eredete, története és orvosi műtéte (Budapest, 1900)
I. A Circumcisio eredete és elterjedése
22 Tekintve, hogy ezen kőhasználat a késő fémkorban történik, mert Egyptom múmia sírjai tele vannak fémekkel már a 4-ik dynastia korából (3000 év r. i. e.), a sémiták ős fészke az Euphrat környéke Ázsia leggazdagabb fémleleteit mutatja, mert már a babyloni cultura 4000 éves pogány istenei fémből vannak, ilyen körülmények között a kővel való operálást vallásos szokásnak kell tekintenünk. A zsidóságban a hagyomány szerint a körülmetélésnél csak Dávid utáni korban kezdődik a vas használata20). Műtő eszköz, kőkés dolgában, tehát a Mózesi időben teljes azonosságot mutat a semitismus és hamitismus. De csak ebben az egy dologban tökéletes a hasonlóság. A zsidóknál későbbi időben a vas használata mellett a bambuszról is történik említés (Chul 16. b), de a calamus eltiltatik. A Bambusa ék- alaku, keresztmetszete igen éles kést ad. A kés élét a külső réteg alkotja, mely szerfölött sok és kemény kősejtet tartalmaz. Már sokkal kevésbbé van hasonlóság, hogy itt is, ott is vallásos cselekmény a körülmetélés, mert értelmezése a két népnél igen különböző. A semitismus zsidó ága, az isteni szövetség symbolumát látja benne, mely lelki feddhetetlenségre kötelez (1. jelentősége). E felfogástól eltérőleg az egyptomiak vallásos cselekménynek nézik, mely testi tisztaságot jelent.21) Nemi szervüket, mondja Herodot, tisztaság kedvéért metélik körül, többre becsülve a tisztaságot, mint a szépséget. Pythagorasnak el kellett ezt az operációt szenvedne, hogy az egyptomi papok titkos tanához hozzáférhessen. Origenes22) magyarázza részletesen, hogy az egyptomi tudomány és szentségekhez senki sem juthatott anélkül, hogy körül- metéltetett volna. De Origenes magyarázza egyúttal a sok ritusbeli különbséget a zsidó és egyptomi Circumcisio között. Eddigi adataink alapján, úgy látszik, hogy az egyptomiak a vallás által parancsolt testi tisztaságot láttak a circumcisióban. 20) Prischoh. Hil. miló. Jore deoh littera 7. 21) rá te aidola tceoituuvovtu xa&aQEiÓTrjTog eív eke v 7iooztuwvTEg ymDccqoI sivcu íj e$ttqe7ZÉ(Jteooi II. 37. Herodot. 22) Origenes. Comment. Rom. II. 13. 495. Nana apud Aegyptios, qui in superstitionibus vestris et vetutissimi habentur et eruditissimi, a quibus prope omnes reliqui ritum sacrorum et ceremonias mutati sunt; apud hos, inquam, nullus aut geometriae studebat, aut astronomiae, quae apud illos praecipuae ducuntur, nullus certe astrologiae et geneseos, qua nihil divinus putant, secreta rimabatur
