Meyer Mór: A villamosság alkalmazása az orvosi gyakorlatban - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 11. (Pest, 1870)
IX ehenne módszere szerint, a testegyenészetben, mely jelenleg •orvosi részről kiváló figyelemmel kisértetik, nem lehetne értékesíthető? Nem lehetne az által egyes kis izmok vagy izomkötegekre erélyesebben hatni, mint azoknak a gyógytestgyakorlóktól legrészletesebben alkalmazott mozgatása által? nem volna a villamosság, idején alkalmazva, képes némely elgörbüléseknek elejét venni, némely inmetszést nélkülözhetővé tenni? — És a szülész a fájdalom előidéző biztos szereknek oly gazdag választékával rendelkezhetik, hogy egy új szerhez, mely egészen hatalmában van, melylyel pillanatnyilag a legerősebb fájdalmakat előidézni, a méhnek legerélyesebb összehúzódásait létrehozni képes, legszívesebben ne kapaszkodnék? — Mind ezek nyílt kérdések, melyeknek vizsgálata minden orvosnak, de leginkább azoknak kötelessége, kik állásoknál fogva a kórházakban arra kiválólag képesítve vannak, és kik, fájdalommal kell megvallanunk, legalább hazánkban, magokat ezen törekvésekkel szemben, eddig meglehetős közönyösen viselték. Ha saját vizsgálataim a villamosságnak hatását illetőleg csak az idegkórokra szorítkoznak is, ezen műnek közzététele által mégis az átalános feladat megoldásához annyiban hittem járulni, hogy az olvasónak az egész tért szeme elé állítom, melyre a villamosság a gyógytudományban hatályosságát kiterjeszteni törekszik. A boneznok és physiologusnak, a szülész, sebész és orvosnak ezen módon alkalom adatik, saját szakában a villamosság hasznát és jelentőségét vizsgálni, itt annak alkalmazását szélesbí- teni, amott megszorítani, különösebb javalatokat megállapítani, észszerűbb, gyakorlatiabb eljárási módokat alkalmazásba hozni. Mi jelen mű keletkezését illeti, szerző egy német értekezésnek beküldése által részt vett azon pályázatban, melyet a genti orvosi társulat 1852 évre „a villamosság hatásáról a betegségek kezelésében“ kiírt. Az első jutalmat nem nyerte ugyan el, mert ez Duchennek Párisban, kinek, a villamosság okszerű alkalmazását illetőleg a gyógytudományban, oly nagy érdemei vannak, ítéltetett oda, mindazonáltal az illető bizottmány ily pályázó mellett ezen müvecske szerzőjét is méltónak talalta „d une mention honorable et d une récompense honorifique.“ Részletes jelentésében (1. Buliétin de la Société de Médécin de Gand. 18 köt. 1852. 122 egész 163 lap), melyben először a beküldött értekezletet megdicséri, hogy az logikával és jól van írva, es majd
