Meyer Mór: A villamosság alkalmazása az orvosi gyakorlatban - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 11. (Pest, 1870)
Harmadik Fejezet. Az állati testnek villamfejlesztő tulajdonságairól
34 Az állati testnek villamfejlesztö tulajdonságai. fel vagyunk jogosítva; mivel; mint Du Bois kimutatta, magokban az egyes kisebb idegdarabocskákban is, melyekben egy, az észlelésre még alkalmas ideget elkülönítni képesek vagyunk, az áramokat mindég ugyanazon törvény szerint látjuk visszatérni. Ezen elrendezés azt is kimagyarázza, hogy a tű nyugalomban marad, lia két, az egyenlítőhöz és hossztengelyhez részarányosán fekvő pontot egymással összekötünk, mert ezen esetben, mit a Volta-féle oszlop tárgyalásánál felhoztunk, a középen, mint minden lánczban, mely mindenütt egyenlő tulajdonságú ív által záratik, egy közönbös pont létezik, honnét kiindulva, a feszülés mindkét oldal felé lassanként nagyobbodik; ez továbbá kimagyarázza, hogy ha az egyenlítőhöz vagy a hossztengelyhez részaránytalanul fekvő pontokat, tehát egyenetlen feszülésű pontokat egymással összekötünk, tűelhajlás támad, mi a feszülési különbség nagyságával nagyságban növekszik; ez végre az áramok irányára nézve is felvilágosít, mennyiben csekélyebb villamos feszülésű pontok mint igcnlegosck tekintendők az erősebb villamos feszülésű pontok irányában. A gyomornak, bélnek, petefészkeknek, húgyvezetékeknek sima izmai, az úgynevezett izomsejtek Du Bois vizsgálatai szerint a harántcsikolt izmokkal analog magatartást mutatnak. Az egyetlen különbség, mely a két forma közt mutatkozni látszik, abban áll, hogy a sima izmoknak elvezetett áramai (abgeleitete Ströme) sokkal csekélyebb tűelhajlást okoznak, mint a harántcsíkoltaké. — A tüdők, máj, vesék, lép, herék, a külbőr, a ruganyos szövet, a nyúzhártya stb. is bírnak a galvánmérő által kimutatható villamos folyamokkal; a folyamok azonban nem követik az izom- és idegfolyam törvényeit. Az in- és kötszövet, az izomkötegek burkai stb. a villamosságot illetőleg hatálytalanok és csak a különböző szövetekben jelenlevő áramokat vezetik. Az épen felállított elméletből származó két folyományra, különös fontosságánál fogva nyomatékkai kell figyelmeztetnünk. 1) Minthogy ezen elmélet szerint minden idegparány áramokat szolgáltat, melyek az azokat körülvevő nedves réteg és az idegnek egész tömege által záratnak, az ideget mindég zárt láncz állapotában levőnek kell gondolnunk. 2) A tűnek csekély elhajlásából, melyet a galvánmérő, az erős sokszorozó daczára legtöbb esetben, melyben az izom- vagy idegáramot vizsgáljuk, mutat, nem szabad magára az izom- vagy idegáramnak csekély belterjességére következtetni, minthogy minden, az állati ger
