Meyer Mór: A villamosság alkalmazása az orvosi gyakorlatban - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 11. (Pest, 1870)
Hatodik Fejezet. A megszakított és állandó áramok alkalmazásának módja - 2. Állandó áramok alkalmazása
138 Központliozi visszahajlási mozgások. a felső nyaki ducz a kétoldali összehúzódások létrehozását illetőleg a fő szerepet játsza, valamint, hogy azoknak előidézésére a Re- mák által ahhoz szükségesnek tartott áramirány, tehát az igenleges sarknak feltevése arra magára, és a nemleges sarknak feltevése az ötödik nyakcsigolya alatt fekvő helyre szükséges — ellenben Re mák állításaival ellenkezőleg, nevezett összehúzódásokat nem csak az állandó, hanem átterjedési áram által is képes volt előidézni. Egyébiránt Fieber ilyféle összehúzódásokat, melyeket Re- mak is néha a göcsös izíiletlob elején észlelt, a karnak csúzos félhüdésénél (Paresel, ólomhűdésnél, egy gutaütési hűdésnél, Dri ssen a 2 észleletben felhozott eseten kívül, a végtagok edénymozgási (vasomotorisch) hűdésénél, a karidegek félhüdésénél, valószínűleg lobos idegizgatás következtében látott; én magam észleltem azt többek közt egy igen vérszegény fiatal leánynál a felvégtagok lnidése és sorvadásával idült mirenymérgezés következtében , és pedig itt úgy az állandó mint a félbenhagyó áramok bevezetésénél. Dri ssen és Eulen burg A. túdoroknak azonban ezen esetben alkalmok volt velem észlelni, miként idézhettek a kétoldali összehúzódások különböző távol fekvő pontok izgatása által elő, mert azok fölléptek: először a vezetők rögzítésénél a szokott helyekre, másodszor azoknak föltételénél a gerinczoszlop- nak jobb vagy bal oldalára, különösen a 4 egész 8 mellcsigolya magasságában, harmadszor az egyik vezetőnek alkalmazásánál a szívgödörbe, a másiknak az említett csigolyatájra, és pedig utóbb nevezett alkalmazási módnál azok legnagyobb belterjességöket érték el, míg a szokott helyre rögzítésnél sokkal kevésbé voltak kifejezve — tehát ezen esetben a felső nyaki ducznak érintése a tünet előidézésére nem volt szükséges. 2) A közpoiitliozi visszahajlási mozgások (die centripetalen Reflexbewegungen) melyeket Remak (1. Galvanotherapie, 221 1.) és Braun (Béri. kiin. Wochenschrift, 1865, II. k., 123 1.) régi (veraltet) gutaütéseknél észleltek és gyógykezelésre eredménynyel használtak. Ezek a Remak-féle esetben, egy 38 éves, gutaütést kiállt nőnél a kar- és czombizmoknak erős összehúzódásával azonnal fölléptek, mihelyt a hűdött karnak vagy alvégtagnak idegein keresztül állandó áram vezettetett, midőn aztán első esetben az alvégtag, a másodikban a kar összehúzódása szűnt meg — Braun-nál, midőn a hűdött oldal szárkapocsidegén keresztül vezetett felhágó áram az újak összehúzódását feloldá s
