Melich János (szerk.): Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből (Budapest, 1912)

Előszó

■ELŐSZÓ.

IX

a helyén á: bdko (= bakó), Kdporna (kétszer), vád (= vad); r vagy i előtt: farsang, Hdy (crines), Húghoz való (cr'nalis).

Hogy Calepinüs e nyelvi sajátsága Erdélyre mutat, azt azzal is akarom támogatni, hogy megemlítem, hogy az itt tárgyalt sajátság sűrűén fordul elő Erdélyben nyomtatott művekben, ellenben magyar- országi szerző művében a legnagyobb ritkaság.*) íme néhány ilyen könyvbeli adat:

Heltai, Agenda Kolozsvár 1559: nagyságos voltát, megholt, oltalmazza a3. lapon stb. stb. így HELTAitól kiadott más művekben is, pl. Cancionaléban sűrűén.

Apollonius históriája Kolozsvár 1591 (kiadta Berecz Sándor) : tólda 55, hóit 59, 63, meg hóltac 69, fúlnac 67, eszébe iútni 54-, iútot vala 72.

Index vocabulorum, Gyulafehérvár 1647 : labes eset, omlás mótsok.

Vocabularium trilingve 1709 Nagyszeben: boldog, bolt, fóldozó, hóid, .hóit, óldal, tizennyóltz; ór, tor; rós, ruha stb. (1. Melich, Magyar szótárirodalom 73).

Pápai Páriz 1708. évi (Lőcse) szótára latin-magyar részében sok idevágó példát lehet találni, míg e szótár magyar-latin részében, a mely Molnár AlbertíoI, tehát magyarországi szerzőtől való, ilyen példák legfeljebb l előtt vannak. Fontos azonban, hogy ezek a bólt- féle alakok is PP-tól valók, mert MA3 magyar-latin részében bolt alakban vannak meg. Hasonló eset Tinódi S. művei kétféle kiadásában.

A hangtani jelenségek köréből két olyan sajátságra igyekeztem reá mutatni, a mely a szókészleti bizonyítékoknál — bár e korban már ezeknek is súlyuk van (vö. Nyr. 15:310, 36: 14) — sokkal kétségtelenebbe vallja, hogy Calepinüs magyar nyelvi anyagának jó része olyan írótól vagy íróktól származik, a ki vagy a kik erdélyi származású magyarok voltak.

Ha mármost valaki azt kérdezné tőlem, reá tudnék-e mutatni Calepinüs magyar szókészletében Szántó István nyelvjárására, a mely bizonyára a győri egyházmegye területén otthonos, tehát dunántúli nyelvjárás volt (vö. Vésw, Vésw - vésű, mérv, serpenyő = mérű serpenyő, de ezek is lehetnek mások, nemcsak Dunántúlról valók, vö. TMNyt.), annak kénytelen vagyok azt felelni, hogy ilyenre vagy e nyelvjárás egy sajátságára is reá mutatni nem tudok. Sőt ha gondosan figyelembe veszem Szántó István és társainak (P. Leleszi János, Tőrös Gy., Thományi Mátyás, P. Ladó Bálint, 1. Fon- **)

**) Kéki Keresztyén Senecá-jában (1654.) találtam ilyen adatot, vö. oldalát (115. 1.), továbbá MA3 \eTn&-szólga.