Melich János (szerk.): Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből (Budapest, 1912)
Előszó
ELŐSZÓ. XI feleségé, két métáé bélé gyertya, fegyueré; Irigy él, de repivlők, El kerélés, YAkenvlóm, fé (fej), gyészé, kornyél, Variéi, variéi, Hozzá, Homoréi, Hattyú, domború, Tíz szánul, szaréi (= szárú) stb. — Külön kell kiemelnem, bogy a szóvégi nyílt szótagban álló -o is sok esetben jelölve van: Tobzódó, Fogvonó, szálló, Fogváió stb. b) Feltűnő sajátság, hogy magashangú, -i képzős szavakban ilyen jelöléseket találunk: esztendei, kecskéi, mennyéi, mezéi, réczéi, teáéi, de u. o. tsirkei, estuei, meduéi, mezei, mélyhangúakban mindenkor : héjai, mustohai. alorczn, rókái, órai stb. Itt jegyzem meg, hogy sok esetben, mikor a mai nyelvhasználat -i képzős mellékneveket használ, itt a melléknév helyett ilyeneket találunk: asszonyé, fetskéié, dualis — kettőé, loe, louagé, szolgáé stb. Hogy milyen jelentéskörű mellékneveket fordít -e-vel a szerző, érdemes volna megfigyelni (vö. Brassói szótártör. anilis-babae). c) A kicsinyítő -cska, -cske képző néhány esetben -ska, -ske, pl. abrazatoska, étkeske, Farattaska, fniemiléske, lankattaska, Kurta men- téske, salatáska, sik talaska. A szótárhoz írt jegyzetekben ez alakokat sajtóhibásaknak magyarázzuk -tska, -tske helyett (vö. egyszer Tsetsetke 633. 1.) azon az alapon, mert a nyelvjárásokból -ska co-ske változatot nem ismerünk. Figyelembe véve azonban, hogy már a régiségben is vannak ilyen alakok (vö. -JordKód. d. 94. zarnyaskaya, vö. uo. 808. vass maskath és MTsz. macska), nem lehetetlen, hogy itt újabb nyelvjárási sajátsággal van dolgunk (a képző eredetére 1. Asbóth, Nyelvtud. I. 27—31. vö. CALEPiNusban ilyen ts ből fejlődött s-eket: Salad = család, Sinált — csinált stb.). Sok más érdekes és tanulságos dolog is van Calepinus magyar nyelvében. Egy részükre itt hívtam fel az olvasó figyelmét, más részüket Simonyi méltatta (1. Nyr. 39. 2, 4). Biztos dolog, hogy a további kutatók más tanulságokat is fognak ez anyagból levonni. S ez mind igazolja azt, hogy Calepinus magyar nyelvi anyagát, a mely valamennyi szótárunk alapja, ki kellett adni. Régóta érzett szükségnek akart tehát a M. T. Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága eleget tenni, a mikor Calepinus szótára latin magyar része kiadását elhatározta. A kiadással a bizottság e sorok íróját bízta meg, a kinek munkájában Jakubovich Emil nemz. múz. gyakornok, Prohászka János dr. és Sági István tanárok voltak segítségére. Jakubovich és Prohászka Calepinus latin-magyar részét lemásolták, Sági István pedig a magyar szómutatót készítette. Valamennyien nagy gonddal végezték feladatukat. A mű korrektúrája az eredetiből, valamint a jegyzetek megírása alalírottól és JAKUBovicHtól származik. A munkát 1907. szeptemberében kezdtük s azóta, majdnem öt esztendőn át dolgoztunk a kiadáson.
