Melich János (szerk.): Calepinus latin-magyar szótára 1585-ből (Budapest, 1912)

Előszó

ELŐSZÓ. XI feleségé, két métáé bélé gyertya, fegyueré; Irigy él, de repivlők, El kerélés, YAkenvlóm, fé (fej), gyészé, kornyél, Variéi, variéi, Hozzá, Homoréi, Hattyú, domború, Tíz szánul, szaréi (= szárú) stb. — Külön kell kiemelnem, bogy a szóvégi nyílt szótagban álló -o is sok esetben jelölve van: Tobzódó, Fogvonó, szálló, Fogváió stb. b) Feltűnő sajátság, hogy magashangú, -i képzős szavakban ilyen jelöléseket találunk: esztendei, kecskéi, mennyéi, mezéi, réczéi, teáéi, de u. o. tsirkei, estuei, meduéi, mezei, mélyhangúakban minden­kor : héjai, mustohai. alorczn, rókái, órai stb. Itt jegyzem meg, hogy sok esetben, mikor a mai nyelvhasználat -i képzős mellékneveket használ, itt a melléknév helyett ilyeneket találunk: asszonyé, fetskéié, dualis — kettőé, loe, louagé, szolgáé stb. Hogy milyen jelentéskörű mellékneveket fordít -e-vel a szerző, érdemes volna megfigyelni (vö. Brassói szótártör. anilis-babae). c) A kicsinyítő -cska, -cske képző néhány esetben -ska, -ske, pl. abrazatoska, étkeske, Farattaska, fniemiléske, lankattaska, Kurta men- téske, salatáska, sik talaska. A szótárhoz írt jegyzetekben ez alakokat sajtóhibásaknak magyarázzuk -tska, -tske helyett (vö. egyszer Tsetsetke 633. 1.) azon az alapon, mert a nyelvjárásokból -ska co-ske változatot nem ismerünk. Figyelembe véve azonban, hogy már a régiségben is vannak ilyen alakok (vö. -JordKód. d. 94. zarnyaskaya, vö. uo. 808. vass maskath és MTsz. macska), nem lehetetlen, hogy itt újabb nyelv­járási sajátsággal van dolgunk (a képző eredetére 1. Asbóth, Nyelvtud. I. 27—31. vö. CALEPiNusban ilyen ts ből fejlődött s-eket: Salad = család, Sinált — csinált stb.). Sok más érdekes és tanulságos dolog is van Calepinus magyar nyelvében. Egy részükre itt hívtam fel az olvasó figyelmét, más ré­szüket Simonyi méltatta (1. Nyr. 39. 2, 4). Biztos dolog, hogy a további kutatók más tanulságokat is fognak ez anyagból levonni. S ez mind igazolja azt, hogy Calepinus magyar nyelvi anyagát, a mely vala­mennyi szótárunk alapja, ki kellett adni. Régóta érzett szükségnek akart tehát a M. T. Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága eleget tenni, a mikor Calepinus szótára latin magyar része kiadását elhatározta. A kiadással a bizottság e sorok íróját bízta meg, a kinek munkájában Jakubovich Emil nemz. múz. gyakornok, Prohászka János dr. és Sági István tanárok voltak segítségére. Jakubovich és Prohászka Calepinus latin-magyar részét lemásolták, Sági István pedig a magyar szómutatót készítette. Valamennyien nagy gonddal végezték feladatukat. A mű korrektúrája az eredetiből, valamint a jegyzetek megírása alalírottól és JAKUBovicHtól származik. A munkát 1907. szeptemberében kezdtük s azóta, majdnem öt esztendőn át dolgoztunk a kiadáson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom