Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

Az agyvelő betegségei - B) Részletes rész

86

Tünetek: 1. A koponya iitögetésére surrogás hallható.

2. A varratok nyomásra érzékenyek.

3. Intelligentiadefektus.

4. Spasticus bénulások (nem állandó).

5. Pangásos papilla (nem állandó).

6. Hányás, görcsök (ritka).

7. Somatikus tünetek: növekedésbeli zavar, elhízás, nemi fejletlenség (az utóbbi a hypophysis összenyomatásá- nak következménye).

Lefolyás: Gyakran már a méhen belül kezdődik és ilyenkor komoly szülési akadály. Legtöbbször azonban az első hetekben vagy hónapokban fejlődik ki. A halál többnyire az első életévekben következik be, de egyes ritka példányok 25—30 évig is eléltek.

Differentialdiagnosis. Rachitistől megkülönbözteti az, hogy az utóbbinál idegrendszeri tünet nincs, csak koponyadeformitás.

A világrahozott hydrocephalustól az anya anamnesise ' segítségével különíthetjük el.

Prognosis: abszolút rossz.

Kezelés: a Bramann-ié\e műtét, a rendszeres lumbal- punkciók, a folyadéknak hashajtók által a bél felé való elvezetése néha jár némi eredménnyel, de ez is tökéletlen és csak rövid ideig tart.

Hemiplegia spastica infantilis.

(Cerebralis gyermekbénulás.)

Oka: szülési traumák idézik elő leggyakrabban. Ezen kívül egyes fertőző betegségek, különösen vörheny és kanyaró. Az utóbbi esetek valószínűleg fel nem ismert metastatikus encephalitisek maradványai.

Anatómiai elváltozások: 1. Friss esetekben vérzések, később embolia és thrombosis okozta lágyulások, régi encephalitises gócok találhatók a kéregben, főleg a mozgató központokban.

2. Nagyon régi esetekben gliából álló hegek, cysták