Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

Az agyvelő betegségei - B) Részletes rész

81

tői megkíméljük (esetleges hányás esetén 0 5 mg atropin subcutan). A decubitus elkerülése végett légpárnára fektetjük. A maradandó bénulások ellen néhány héttel az inzultus után enyhe masszázzsal, galvános és faradikus ingerléssel és passzív mozgatással védekezünk.

• Tumor cerebri.

Oka: ismeretlen. Leggyakrabban a következők fordulnak elor"^ "

1. Glioma; legtöbbször solitair, lassan nő, környezetét infiltrálja.

2. Sarcoma; a koponyacsontokból vagy az agy burkokból indul ki. Legtöbbször solitair, gyorsan, infiltráló módon nő.

3. Gumma; többnyire a lágy burkokból indul ki, hirtelen keletkezik és megnövekedik, gyakran spontán szétesik. Többnyire multiplex.

4. Solitair tuberculum; főleg a kéregben, hídban, kisagyban fejlődik; némelyik lassabban, másik gyorsabban nő.

5. Carcinoma; mindig metastasis (tüdőből, emlőből), mindig gyorsan nő, legtöbbször multiplex.

6. Hypophysisadenomák.

7. Cysticercus és echinococcus (ritkák).

A daganat hatása a környezetre: a gyrusok lelapulnak, a barázdák elmosódnak. A kisagy és az ikertestek daganatai összenyomják a vena magna Galeni-t, aminek következménye fokozott transsudatio és hydrocephalus internus.

Tünetek, a) Általános tünetek:

1. Fejfájás. Állandó és rendkívül heves. Gyakran a tumor környékén a koponya ütögetésre érzékeny.

2. Kétoldali pangásos papilla.

3. A trigeminus-ágak kilépési helyének nyomási érzékenysége.

4. Hányás, szédülés, különösen a scala posterior- ban levő daganatok esetén.

Idegrendszeri betegségek diagnosztikája. 6