Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)
A gerincvelő betegségei - A) Rendszermegbetegedések
48 A diagnosis eleinte kétes; később a hólyagzavarok, érzési eltérések és E F R tartós hiánya biztosítja. * A diagnosis eleinte nehézségekkel járhat, mert spas- tikus paresissel kezdődhet myelitis, meningomyelitis luetica, hydrocephalus, sclerosis multiplex, gerincagycompressio stb., azonban mindezeknél más tünetek is kifejlődnek a betegség későbbi szakaszaiban. Hysteriás bénulások hirtelen fejlődnek ki, kóros reflexeket nem találunk. Prognosisa rossz, mert nem gyógyul, nem áll meg, még kevésbbé gyógyítható vagy befolyásolható. A halál oka intercurrens betegség. Kezelése tüneti volna. Minthogy azonban luestől csak hosszas észleléssel különböztethető meg, negativ Wassermann-reakció esetén is jódot rendelünk (2—4 g jódkálium pro die). Ha erre az állapot 2—3 hét alatt javul, erélyes higany-salvarsan-kúrát kezdünk. Az előrehaladó izomsorvadások. Ezeknek közös sajátságuk az, hogy a betegség székhelye a mozgató apparátus. Az úgynevezett spinalis alaknál a betegség kiindulási helye a mozgató ideg sejtje, a neurotikus alaknál a téngelyfonal, a primair myopathiánál maga az izom. I. I. Atrophia musculorum spinalis. (Duchenne-Aran-typus.) Oka ismeretlen. Feltételezik, hogy a később elpusztuló mozgató pályák gyengeségét a beteg magával hozta a világra. Férfiakon gyakoribb, mint nőkön. Anatómiai elváltozások. Az elülső szarvakban levő mozgató sejtek — főleg a nyaki gerincvelőben — sorvadnak. A hozzájuk tartozó tengelyfonalak és az utóbbiaktól beidegzett harántcsikolatú izomrostok secundair módon degenerálódnak. Az izomállomány zsíros-szemcsés szétesést szenved.
