Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

K) Az idegbetegség okai

39

a) lueses csont- és csonthártyabetegségek izgatják, nyomják a körülöttük levő kerületi idegeket. Ezek a kórképek anatómiailag gyakran, klinikailag majd mindig neuritisek, 6—8 héttel az infekció után jelentkeznek. Leggyakoribb támadási helyeik: a n. facialis, acusticus, trigeminus, ischiadicus, peroneus, a szemüregben futó ií^gek.

b) Leptomeningitis syphilitica. 6 héttel az infekció után, néha később, legfeljebb a 2. év végéig jelentkezik.

A bőrexanthémák megjelenését néha megelőzi fejfájást, nyugtalanságot, álmatlanságot okozva.

c) ^ Meningitis gummosa basilaris összenyomhat egyes agyalapi idegeket, néha a chiasmát TsT

d) Agygummák, melyek daganat képében lépnek fel.

ej Endoarteriitis obliterans következményei: throm- ‘ bosisok, lágyulások, vérzések.

f) Metalueses,, helyesebben paralueses betegségek, melyeknek okozója ugyan a spirochaeta pallida, de az ideg- rendszer vagy a spirochaeta biológiai átalakulása miatt a specifikus kezelésre nem reagálnak. Ilyen a tabes és a paralysis progressiva.

létrehozhat:

.a) meningitis basilaris, tiiberculosa-t; b) tuberculumokat (daganattüneteket), főleg a kisagyban^; w • ] bt kt i ka e incvelőt összenyomják.

következménye lehet:

a) meningitis (typhus, erysipelas kapcsán); öJjS^éphalitis (influenza, kanyaró, typhus stb. után); c>l.myelitis (typhus vagy gonorrhoeával kapcsolatban);

d) mepritis (főleg diphtheria után);

e) chorea (polyarthritis rheumatica következménye).

IV. A tuberculosis

V. Fertőző betegségek