Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)
H) A szemen előforduló rendellenességek
32 karjuk el, azután, mikor ezt felfedjük, a másik szem pupilláját figyeljük. A pupillák fényreakciója tabes, paralysis, lues cerebri kezdeti szakában renyhébbé válik: a szűkülés lassan következik be; e betegségek későbbi szakában teljesen meg is szűnik: reflectorikus pupillamerevség fejlődik ki. Azt a' pupiTIamerevséget, mely az említett betegségek tünete, tehát nem a szemen lefolj^ gyulladásos folyamatok (iritis) következménye, Argyll-Robertson-ié\e tünetnek nevezzük. Argyll-Robertson-féle tünet csjik organikus idegrendszeri betegségeknél fordul elő. Ha az egyik (pl. a bal) pupilla direkt megvilágításra nem reagál, consensualis reakciója azonban megvan, a hiba a bal n. opticusban van; ha ellenben a bal pupilla consensuálisan sem reagál, a n. oculomotoriusban van a hiba. Az első esetben a jobb pupillán csak direkt fényreakció váltható ki, consensuális nem; a második esetben a jobb pupilla úgy direkte, mint consensuálisan reagál. f) A pupillák a megvilágítástól függetlenül akkor is szűkülnek, mikor közeire nézünk vagy szemeink konvergálnak. Minthogy a fényreakció és az alkalmazkodási reakció egymástól függetlenek, a fényreakció vizsgálatakor az alkalmazkodást ki kell küszöbölni, az alkalmazkodási reakció vizsgálatakor pedig a megvilágítás egyenletességéről kell gondoskodnunk. Az alkalmazkodási reakciót úgy vizsgáljuk, hogy a beteget először távolra, majd 2—3 m távolságra nézetjük. A convergentiát önállóan nem vizsgálhatjuk, mert a szemtengelyek összetérése majd mindig alkalmazkodással van kapcsolatban. Az alkalmazkodási reakció tabes, paralysis súlyos eseteiben is ritkán hiányzik, azért hiánya inkább amellett szól, hogy a fényreakció hiánya iritis következménye.
