Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)

D) A reflexek rendellenésségei

23

6. (a mozgásban nyilvánuló reflexeknél) a harántúl csíkolt izom.

A reflexnek leggyakoribb, de nem egyetlen megnyilvánulása a mozgás. Van reflexgátlás és reflexsecretio, továbbá reflexjelenség az izom normális tónusa is.

Legfontosabb ínreflexek a következők:

a) Patella- vagy térdreflex. Ha kalapáccsal megütjük a lig. patellae propriumot, a muse, extensor quadriceps femoris gyors és rövid ideig tartó összehúzódással felel erre az ingerre. Kiváltásához legalkalmasabb helyzet a beteg ülő helyzete, ha oly magasan ül, hogy lábai nem érik a földet. Ha a lábak a földet érik, vagy, ha a fekvő beteg térdreflexét kell vizsgálnunk az alszár mérsékelt, kb. 170°-os flexiója mellett, megtörténhet, hogy a quadriceps összehúzódik, de az alszár extensiója a súrlódás miatt elmarad; azért e reflex vizsgálatánál bal kezünket tegyük fel a comb alsó harmadában az elülső felszínére; ekkor az izom összehúzódását kezünk megérzi.

Nehéz a reflex kiváltása, ha a beteg nem lazítja el a comb izmait. Azért, ha a beteg „feszít“, egyik kezével a másikat megfogatjuk és felszólítjuk, hogy teljes erővel húzza széjjel a kezeit, de ne eressze el őket; ilyenkor a quadriceps biztosan ellazul.

A patellareflex hiánya, az ú. n. Westphal-féle tünet, a reflexív valamely részének megbetegedését bizonyítja. Leginkább a tabesre jellemző, de más betegségeknél is előfordul, amelyek a reflexív valamely részét tönkreteszik.

Ilyen betegségek:

a) a nervus femoralis neuritise; tabes dorsalis (a hátsó gyökerek betegsége);

b) polyomyelitis anterior, myelitis, előrehaladó izomsorvadás, ha e betegségek a gerincagy 2.-4. ágyéki szelvényében lépnek fel;

c) a mozgató tengelyfonal betegségei: neuritise, összenyomatása daganat által stb. ;