Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)
C) Érzészavarok
19 vattacsomóval megérintjük; a beteg — előzetes utasítás szerint — „most“ vagy „igen“ szóval jelzi, hogy az érintést megérezte. A megérintett helyek távolsága egymástól ne legyen több, mint 10 cm. A rendellenes tapintási érzékenység lehet: a) fokozott: (taktilis) hyperaesthesia, b) csökkent: (taktilis) hypaesthesia, c) hiányzó: (taktilis) anaesthesia. A tapintási érzékenységnek fenti háromféle zavara kiterjedhet az egész testre (totalis an-, hyp-, illetőleg hyperaesthesia), az egyik testfélre (hemian-, hemihyper-, illetőleg hemihypaesthesia), egy vagy két alsó végtagra, 1 — 1 kerületi ideg bei'degzési területére; végül lehet foltszerű: a beidegzéstől függetlenül lép fel szabálytalan szélű területen. Az érzékenység zavarai közül: hyperaesthesia totalis az agyburkok lobos megbetegedéseinél, hemihyperaesthesia, hemihypaesthesia, hemianasthesia a gerincagy és agytörzs (ritkábban a capsula interna) féloldali megbetegedéseinél, totalis anaesthesia és foltszerű anaesthesia hysteriánál, ‘ az alsó végtagok hyper-, hyp- és anaesthesiája az ágyéki gerincagyszelvények diffus megbetegedéseinél fordul elő. A kerületi idegek egyik-másikának területén jelentkező érzési zavarok ugyanannak a kerületi idegnek betegségeire jellemzők. 2. A fájdalomérzések vizsgálatát gombostűvel végezzük. A beteg testének különböző helyeit gombostű hegyével, majd gombjával megérintjük; a beteg „hegy“ és „gomb“ szókkal jelezze, hogy melyiket érezte. Normális érzékenység esetén a beteg pontosan megérzi és jelzi, hogy a tű hegyével vagy gombjával értünk-e hozzá. Ha az érzékenység csökkent, kijelentései bizonytalanok, ha pedig teljesen megszűnt (analgesia), mindig „gomb“-ot jelez; végül fokozott érzékenység esetén csak „hegy“-et 2*
