Mayer Hermann dr.: Az idegrendszeri betegségek és elmebajok összefoglalása (Budapest, 1923)
B) A mozgások zavarai
11 II. Bénulásos jelenségek. Bénulásnak nevezzük azt az állapotot, melyben a harántul csíkolt izomzat az akarat befolyása alatt csak elégtelenül vagy egyáltalán nem húzódik össze. A bénulást okozó megbetegedési góc helye szerint megkülönböztetünk: supranuclearis (ha a góc a kéregben vagy a pyramis- pályában van), nuclearis (ha a góc a kerületi ideg magvában van) és infranuclearis (ha a góc a kerületi idegben vagy az izomban van) bénulást. A bénulás kiterjedésének jelölésére a következő elnevezéseket használjuk: Hemiplegia: az egyik testfél bénulása. (A sérülés vagy betegség helye a capsula interna; itt ugyanis az egész testfél mozgató pályái oly kis területen szorongnak egymás mellett, hogy már igen kicsi, mogyorónyi góc is valamennyit sértheti.) Para- vagy diplegia: két alsó vagy két felső végtag bénulása. (Gerincvelősérülés' mellett szól; a gerincvelőben ugyanis mind a 4 végtaghoz vezető mozgató pályák vannak egymás mellett alig 11k cm távolságra egymástól.) Monoplegia: egy végtag vagy az egyik arcfél bénulása. (KéregBetegségnél fordul elő leggyakrabban; itt az egyes végtagok mozgató központjai (jgyenként több négy- zetcentiméternyi helyet foglalnak el, tehát egy mogyorónagyságú góc nem is elég nagy arra, hogy egy végtag minden izma bénuljon. Hemiplegia cruciata: az egyik oldalon a felső, a másikon az alsó végtag bénul; úgy jön létre, hogy a gerincagy féloldali sérülést szenved a pyramispályák kereszteződésének magasságában. . , Hemiplegia alternans inferior: az egyik oldalon bénultak a végtagok, a másikon az arc és n. oculomotorius területe; oly betegség hozza létre, mely az agytörzs egyik oldalát az ikertestek és a híd között pusztítja el.
