Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
IV. A görög felvilágosodás kora. A bölcsészet és az orvostudomány
A Hippokrates utáni idők. A dogmatikus iskola 85 lesz ezáltal az orvoslás. Hippokrates érdemeinek nyilvánvalósága tette, hogy már Plato is úgy idézi, mint a legfőbb orvosi tekintélyt, s hogy a hippokratizmus minden idők orvosi tudományának ideáljává vált. A hippokratizmus alatt persze majd egyszerű empíriát, majd humoral- pathologiát, majd meg fiziátrikus teleológiát értettek. Halódó orvosi irányoknak is a későbbi korokban hippokratizmus volt vészkiáltásuk. Annyi bizonyos, hogy Hippokrates, — vagy azok, akik rajta kívül, neve mögött névtelenül el vannak temetve, — örök példáját adta annak, hogyan lehet kevés eszközzel, az egyszerű, előítéletmentes, feltevésekkel nem cifrázott megfigyelések által a beteget kiismerni és annak segítségére sietni. Ezáltal a klinikus szellem, a gyakorlatias orvosi gondolkodás és az egyéni betegkezelés prédikátorát tiszteli benne korunk is. Az orvostudomány dekadenciája jellemzi a Hippokrates utáni időket. Minden nagy mesternek különben közös sorsa volt és lesz, hogy halála után nem akad tanítványai között olyan, aki mesterének örökét teljes egészében megérteni és átvenni tudná. Hippokrates epigonjai a nagy orvos szellemével ellentétben éppen a hippokratizmus elméleti részeit kutatgatják, bizonyítgatják, amelyeket pedig éppen Hippokretes nem a legfontosabbnak állított. A közvetlen utódok eme theoretikus tapogatódzása még csak szerény keretek közt mozog; itt-ott kidíszítették, ahol a régi magyarázat az újabb bölcseleti elvekkel nem egyezett meg. Thessalus, Hippokrates fia és Archelaos király orvosa, testvére, Drako, valamint Polybus első hívei ennek a theoretizáló orvosi iránynak s ezt az egyoldalú sablonizálást nevezzük dogmatizmusnak. Az elmélet és gyakorlat különválását elősegítette a kor bölcseleté is, a Plato- féle idealizmus. Érdekes azonban, a dogmatikus iskola nem az idealisztikus részeket válogatta ki a hippokratizmusból, hanem a legmateriáli- sabbat, a négy alapnedvet. Az élettant és kórtant ezekre a tényleg meglevő vagy csak feltételezett nedvekre alapították. A már fentebb említetteken kívül ilyen dogmatikus orvosoknak tekintendők Apollonios és a kosi Deuxippos, akinek nevéhez fűződik a lázas betegek kezelésének azon módja, hogy tőlük minden italt megvonunk. A dogmatikus iskola legnevesebb híve a karystosi Diokles, aki még leginkább tartotta magát az empíriához. Rendszeresen boncolt s csirkéken embriológiai tanulmányokat végzett. A betegségekre vonatkozólag is több helyes megfigyelést tesz. Felismeri a láznak tüneti jellegét; elválasztja a
