Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

III. Másodlagos keleti kultúrák és az orvosi tudományok. Kisázsiai népek

A Talmud orvosi adatai

59

A lázat a csontok tüzének tartják s felismerik, hogy a szervezet védelmére való. Észlelik a vörhenyt (askhara), s azt tartják, hogy a száj bűnei, a rágalmak okozzák. Ellene védőszerül lencseevést ajánlanak harminc napig. A skorbutot forró kenyér evésének tulajdonítják; kovásszal, sóval, olajivással és a foghúsnak olajfamagvakkal való bedörzsölésével küzdenek ellene. A szembajokban gyakran alkalmazzák az antimont, valamint a Szodomái sósvízzel való mosogatást és borogatást. Azt hiszik, hogy a szarúhártya-homályok, valamint a lencsezavarodások legjobban a denevér vérétől tisztulnak fel.

Ismernek egy súlyos vérszegénységgel járó betegséget, a j e r a- g o n t. Olvasunk a szív betegségeinek kezeléséről is. A betegségek lefolyásában kedvező jeleknek tekintik a prüszkölést, izzadást, hasmenést, polluciót, alvást és álmot. Szülészeti beavatkozás kevés van említve. Tudjuk, hogyr az elfulladva szülötteket lóbálással iparkodtak életre hozni. A sovány koraszülötteket a méhlepénnyel kenték be. A fogpótláshoz is érteitek s e célra aranyat vagy ezüstöt használtak fel.

A sebészetet nagyobb mértékben kultiválják a talmudisták, mint a régi izraeliták. Amíg a Szentírásban műtétről Ádámnak allegorikus bordaműtétén kívül nem olvasunk, addig a Talmud sok chirurgikus vonatkozást tartalmaz.

Szó van benne az orvos szekrényéről, melyben műszereket tart, a traumás sebek kiszívásáról, a törött és íicamodott végtagok helyes helyzetéről, az alsó állkapocs ficamáról. Kisebb műtéteik közt leggyakoribb az érvágás, melyet július hóban végeztek; máskor inkább vették igénybe a köpölyt és a piócát. A hímvessző sipolyát oly módon zárták el, hogy hangyát dugtak bele, melynek potronát lecsípték. Ezt az indiai módszert alkalmazták a hassebek bevarrására is. A köldöksérveket üvegpelottával szorították vissza. Végeznek koponyalékelést is. Tudnak készíteni mesterséges végbélnyílást. A csontok .sorvadása“ miatt amputálnak. Sebészeti szerszámaikról nem tudunk.

Legtökéletesebben kiművelt a Talmud nőgyógyászata és szülészete. A női nemi szervek leírása ugyan fogyatékos, mégis ismerik a hyment, amit pedig az ókor legtekintélyesebb gynaekológusa, Soranus tagad. A terhesség felismerésére az emlőket és a genitáliákat vizsgálják. Leírják a száraz szülést, a magzat spontán fordulását a méhben, a méhcsuklást (vagitus uterinus), a lepény visszamaradását, az élőn és holton végzett császármetszést (j o c e d o f a n).

A Talmud orvostudománya, mint Krisztus utáni szellemi termék, legnagyobbrészt a görögöktől való kölcsönzés. Ezt bizonyítják az orvos