Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

II. Folyammenti kultúrák. Az orvostudomány fejlődésének kezdete a régi theokratikus államokban

Egyiptom közegészségügye. Temetés. A koptok

41

is javára vált. Mivel azt hiszik, hogy a kirepült lélek másvilági sorsa a test épségben maradásától függ, bebalzsamozzák s így múmiákká változtatják hulláikat; ez a szokás a IV. dinasztia óta lesz divatos. A balzsamozást külön egészségügyi szolgarend végezte. Királyok hulláit pyrami- sok belsejében, egyszerűbb emberekét templomban vagy annak közelében balzsamozzák. Legdrágább az egy ezüst talentumba kerülő eljárás; ennél a „grammateus“ adja meg a metszés irányát. Rendesen baloldalt a hason aethiópkővel bevágva a nyíláson kiszedik a mell- és hasüreg szerveit, melyeket konzerváló folyadékkal teli, jól záródó agyag- vagy alabástrom- edénybe rejtenek. A testüregnek pálmaborral és nátronoldattal való kimosása után, azt illatos növényekkel betömik, s a metszést bevarrják. Az agyat az orron át horgásszák ki. Erre a hullát vagy salétromba teszik hetven napra, vagy gyantaoldattal öntve le, széles pólyával csavarják körül és sykomorfakoporsóba teszik. Olcsóbb volt, csak 50 minába került, a vastagbélnek cédrusolajjal való kiöntése, s azután a test szokásos salétromozása. Szegény ember holttestét vagy aszfalttal öntik le, vagy a forró sivatagi homokba ássák, hogy kiszáradjon.

Egészségügyi célja volt a régi birodalom csatornaépítkezéseinek is, miáltal az arábiai és núbiai sivatag közti Nílusvidék viruló országrésszé lett, s egyúttal a föld egészségtelen állóvizei lefolyást nyertek. Hogy ezen intézkedés a malária leküzdésére történt, abból is gondolható, mert Herodotos állítása szerint (II. 95.) az egyiptomiak jól ismerték a szúnyogok csípését és az ezt követő lázas betegségeket, s ezért éjjelenként még hálóval is védik magukat.

Ezek és hasonló intézkedések Egyiptomot az ókor legegészségesebb földdarabjává tették, melyet Celsus, Galenus, és Oribasius megegyezése szerint sok külföldi beteg is felkeresett. A fejlett hygiéne eredménye az, hogy Egyiptom történetében nagyobb epidémiákról — a bibliai csapások kivételével — nem tudunk.

Egyiptom orvosi kultúrájának örökösei lesznek a zsidók, a később említendő alexandriai iskola és a koptok, akiknek a Kr. utáni első századokból maradtak ránk, tartalmilag az EBERS-papyrusra emlékeztető, orvosi irataik. Ezekben azonban már a potamikus kultúrák közös sorsa látszik, a tudományos ismeretek és tapasztalatok degeneráltsága. A Weid- MANN-féle kopt orvosi okmányok javát incantatiós formulák képezik, melyekben tarkán keveredik az őskereszténység és a még ősibb egyiptomi istenkultusz. Találunk ráolvasást a szülés megkönnyítésére, melyben Krisztus, a szarvastehén, továbbá Mihály angyal védelméhez fordul a vajúdó; viszont egy hasfájás elleni mondókában Horus és Isis nevére akadunk. A koptok szerepe az orvostudomány történetében csak annyiban érdemel