Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

I. Kezdetleges kultúrák. A történelem őskora és a primitív ember. Népies orvoslás

Különféle népfajok primitív sebészete. Trepanáció 21 át való kiirtásával, amiben céljuk részben erotikus: heteraképzés, rész­ben azonban eugenetikái: az örökléses betegségekben szenvedők szapo­rodásának meggátlása. Hasonló célokból végzik gyengébb szervezetű férfiakon az ú. n. m i k a - m ű t é t e t, mellyel — a húgycsövet külső nyílásától jódarabon felhasítva — megakadályozzák a spermának a Kőkorszakból ránk maradt emberi koponyatető a falcsonton szabályos lékkel. A kezdet­leges sebészet emléke. Ahogyan a lékkörüli csontburjánzás jelzi, a páciens a műtét után hosszabb ideig életben volt. Sudhoff után. nemi aktus alkalmával a nőbe jutását, s ezáltal a megtermékenyítést; műszerük kés, tűzkő, kvarcdarab, esetleg éles kagyló. A tahitiek agy­nyomásnál, kínzó fejfájásoknál meglékelik a koponyát és a keletkezett csonthiányt csiszolt kókuszdióhéjjal fedik be, ami fölé a csontról letolt fejbőrt húzzák; statisztikai adatok szerint az operáltak 50%-a megmarad. Ugyanők a rheumás fájdalmak okának kibocsátására ablakokat készítenek a végtagcsontokon. Pomotouban pedig a koponyatöréseknél véletlenül kifolyt agyat friss disznóvelővel pótolják és az újabb agysérv megaka­dályozására tököt tesznek a fejre. Abortusok előidézésében meg az esz­kimók igen ügyesek és fókabordákból készült (mandrinos) eszközeikkel •a peteburkokat egyéb részek sértése nélkül tudják felszúrni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom