Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

X. A legújabb kor

236

X. fejezet

(homlokegyenest ellenkezett a vitaiizmus törekvéseivel. Céljának elérésére élettani és kórélettani kísérleteket (vivisectio) alkalmazott. Az idegműködések magyarázatára azonban neki is el kellett fogadnia a vitalisták tételeit. Bernard, a drámaíró, nem annyira általános felfogásával, mint inkább egyes eredményeivel járult hozzá élettani tudásunk bővítéséhez (értágító idegek, a „piqűre“, a hasnyálmirigy szerepe, a máj cukorképző

■Gúnykép Gall egy frenológiai előadásáról. Középen a mester éppen egy koponya dudorairól magyaráz illusztris hallgatóságának. Háttérben az állványokon gonosztevők, drámaírók, költők, filozófusok, politikusok fejének gipszmásolatai és koponyái, megannyi érdekes típusa a frenológia tanának a mester és publikumának fejével egyetemben.

tehetsége stb.). Rajtuk kívül a kutatók egész seregét lehetne felsorolni, akik a fiziológia területén valami kiválót alkottak. Ilyenek Brown-Séquard, Flourens (1794—1867) Franciaországban, Bell Károly (1774 — 1842), a gerincvelő elülső és hátsó gyökeinek vizsgálója Angliában, Burdach Károly (1776—1847) Németországban, Purkinje János (1787—1869) Prágában, Czermák János (1828—1873), a gégetükör felfedezője Budapesten.

Azok között, akik az élettannak az élet törvényeinek tudományává átgyúrásában fáradoztak, legkiválóbb Müller János (1801 —1858), egy