Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
X. A legújabb kor
234 X. fejezet medence és vese viszereiről, a hímvessző csontosodásáról szóló értekezéseit, híres anthropológiai közleményeit és egy saját szerkesztésű poli- mikroszkópját említhetjük; Mihálkovics Gézá-í (1844—1899), akinek fejlődéstani vizsgálatai alapvetőek; Thanhoffer Lajos-í (1843—1909), aki az összehasonlító anatómiában és a szövettanban vált ki; a hazai tudományos élet egyik fontos alakját, Bugát PÁL-t (1793—1805), aki a természettudományi és orvosi műnyelv megmagyarosítására törekedett, Orvosi Tár címen lapot indított, szervezte a magyar orvosok és természettudósok vándorgyűléseit és alapítója volt a Természettudományi Társaságnak. Közben a mikroszkóppal való kutatás technikája tökéletesedik s ezzel kapcsolatban lehetővé válik a normális és kóros viszonyokkal foglalkozó szövettan (histologia) kiépítése. A szöveteket és a növényi, meg állati sejtet eleinte minden előzetes kezelés nélkül, beretvával metszett vékony szeleteken vizsgálták. Welcker Hermann (1822—1897) bevezeti a mikroszkópos kutatás technikájába az ezredmilliméter finom metszeteket gyártó mikrotómot. Corti (1851) felfedezi a sejtmagnak karminnal való festhetőségét, amit Gerlach (1820 —1896) tökéletesít. A szervezet szöveteinek festését Flemming fejleszti tovább. Az egyes szövetelemeknek egymástól való megkülönböztetése még jobban sikerül az anilinfestékekkel, amelyeket a nyolcvanas évek elején kezdenek nagyobb tömegben gyártani. A górcsövi vizsgálatok témájának megválasztásában különböző biológiai divatokra találunk. A selachidák fejlődésének tanulmányozásából kialakul a nápolyi embriológus iskola (Balfour, Dohrn^ Mayer), a mitosisok (sejtoszlások) vizsgálata pedig a német sejttani iskola keletkezésére vezet (Flemming, Heidenhain, nálunk Krompecher). A közfigyelem ezután az idegrendszerre terelődik (Weigert, Ehrlich, Golgi, Lenhossék, Apáty, Ramon y Cajal, Schaffer, Ranvier). Legújabban a vérszövet, a vitáifestés, a szövetek mikrokémiája, a hám és kötőszövet átalakulásának kérdése, valamint a sejteknek a szervezeten kívül alkalmas táptalajokon való tenyésztése került az érdeklődés középpontjába. Az idegrendszerrel és az agyvelővel való foglalkozással velejárt,, hogy az orvosok a lelki működéseknek, különféle szellemi tehetségeknek és érzékeknek meghatározott helyet jelöltek ki az idegközpontban és ily módon kifejlesztették az agylokalizációk tanát (Cuyter, Goltz, Fritsch, Hitzig, Broca, Ónodi). A^ 1 o k alizációs tan előfutára Gall Ferenc József (1758—1828) ú. n. organológiája vagy f r e n ol ó g i á j a. Ez az elmélet az agyat egymástól független szervekből összetettnek képzelte, amely szervek az egyes lelki működések gócpontjai volnának. Az így elgondolt huszonkét szervecske a koponyacsontokon dudcrodásokat okozna s ezekből az egyén lelki képességeit lehetne megállapítani. Ez a
