Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

VIII. A renaissance. A természettudományok evoluciója

176

VIII. fejezet

elnevezett agyrészek (fossa, aquaeductus) leírója, aki, bár csak 53 éves korában avatták fel Párizsban az orvostudomány borostyánosává. hamarosan európai hírre tett szert. Tanítványai közül való Charles Estienne (1503—1564), aki eretnek hírében állott s a börtönben halt meg, továbbá M

ichael Serveto (f 1559), akit Kálvin parancsára ítélnek el és végeznek ki ugyancsak eretnekség gyanúja miatt. Az előbbi a csontok, porcok és

Megkövesedett magzat (lithopedion) a méhben. A magzat háromfélekép is le van rajzolva : a méhben {A), a burkokban (B) és szabadon (C). Az esetet 1582-ben látták Chatry Kolumba, siennai asszony boncolásánál. Az ilyen szokatlan esetek leírására fordította gondját a XVI. sz. kórbonctana és szülészete. (Wolff Gynaeciorum Commentarii, Basel 1586.)

szalagok bonctanát fejleszti és leírja a phrenicus-ideget, a másik pedig a kisvárkor felfedezője.

Sylviustanítvány a kor legnagyobb anatómusa és a bonctani tudományoknak úgyszólván megalapítója, Andreas T esaltus (Wytings), kinek élete az 1515—1563. évek közé esik. 18 — 21 éves korában Párizsban tanul s különös buzgósággal boncol, eleinte állatokat, majd a kutyák szájából kiragadott vagy akasztófáról lelopott emberi hullákat is. Húsz éves, amikor katonasebésznek csap fel s három évre rá Páduában sebész