Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

V. Másodlagos görög kultúrák. Róma, Byzanc. A kereszténység

Az orvostudomány fejlődése Byzáncban

115

akadt, nagyjelentőségűek lettek a kultúrtörténetemben azáltal, hogy Kis- Ázsiában való letelepedésükkel átplántálták iskoláikat és a hellenizmust arab területre, ahonnan csak a X. század körül szivárog vissza a görög kultúra Nyugat-Európába.

A tudósok ilyen kiűzése után Byzanc története csak kompendiumkészítőket és néhány kiválóbb praktizáló orvost tud felmutatni. Ilyenek

Kauterpontok. A középkor sebésze a legkülönfélébb bajokban tüzes vassal (kauter) égette a test bizonyos pontjait. Ilyen pontokat látunk ezeken a XI. században rajzolt, a British Museum egyik kéziratában található félmeztelen alakokon. A baloldali képen fejfájás, elmebaj, illetőleg fejdaganat és szembaj ellen, a jobboldalin fogfájás és mellszorongás,, illetőleg foghúsbetegség esetén. (Sudhoff nyomán.)

a damaszkuszi Hesychius (430 körül) és fia, Jacobus,akit a nép „psychrestos“- nak (nedves) nevezett el, mert az idült betegségeket hűsítő és folyékony diétával kezelte. Érdemeiért különben szobrot emeltek néki egy fürdőbem Azonban sem ő, sem tanítványa, Asclepiodotus (V. sz.) nem tudtak a tudomány részére semmit sem alkotni. Ez utóbbi a hosszantartó bajokban veratrummal prüsszentette meg a beteget. Megemlíthetjük még e korból az Alexandriában élő Palladiust, aki a hippokratesi munkákat kommentálta, valamint Severust, akinek a klistirről szóló munkácskája ma is megvan még.